A születésnapja előtt meg kellett műteni Pásztor Erzsit
Zajlik az élet hazánk egyik legelismertebb színésznője körül. A színházi szerepein túl az utóbbi időben több kihívással is meg kellett birkóznia, de szerencsére Pásztor Erzsi születésnapjára minden a helyére került.
Minden évben különleges a szeptember vége Pásztor Erzsi számára, ugyanis ekkor ünnepli a születésnapját. Idén azonban még nem volt érkezése ráhangolódni a nagy napra, ugyanis nemrég operáción esett át, ráadásul a nyári kánikula sem segítette a helyzetét.
– A jobb kezemen nőtt egy pukli, amit operálni kellett.
Még járok orvosi kezelésre, és szerencsére már jobban vagyok, de nagyon rossz kedvem volt tőle.
– Ráadásul ez a meleg sem segített a helyzetemen. Mindig örülni szoktam a születésnapomnak, most azonban a bezártság miatt kimaradt. Nagyon megviselt ez a nyár, hiszen ez a hőség sokszor kibírhatatlan volt. Hiába van itthon légkondi, nem sokat segített a helyzetemen. Továbbá a parlagfű-allergiám is kijött. A kezem most is fel van kötve, de szerencsére az édes drága gyermekem gyakrabban feljött hozzám vidékről, és mindenben segített a hétköznapokban, legyen az a főzés vagy a bevásárlás. Ez volt az öröm az ürömben, hogy együtt voltunk, rengeteget beszélgettünk és nevettünk, ami szerintem kiemelkedően fontos a sok borzalom mellett, ami történik a világban – kezdte Pásztor Erzsi a hot! magazinnak.
Pásztor Erzsi születésnapja az unokák nélkül fog telni
A színésznő életének esszenciája a közönség, ám az elmúlt években úgy alakult, hogy mindig a világot jelentő deszkákon, rendre telt ház előtt kívántak neki sok boldog évet a kollégái – hol a Játékszínben, hol a Turay Ida Színházban.
– Idén kivételesen nem játszom huszonnegyedikén! Valószínűleg a lányommal ünnepelek az unokák nélkül. Ők felnőtt, önálló emberek, így nehéz összeegyeztetni, hogy mikor látogatnak meg, de persze ők is mindig gondolnak rám. Ezenfelül két kedves barátnőmnek, Tóth Enikőnek és Balogh Erikának is ebben a hónapban van a születésnapja, ezt pedig együtt szoktuk tartani. Ilyenkor jókat beszélgetünk, és közösen örülünk egymásnak és annak, hogy ebben a vérzivataros világban is megmaradt a barátságunk. Ha nincs is lehetőségünk együtt ünnepelni, akkor is mindig megemlékezünk a másikról – tette hozzá.
„Nem érdekelt, hogy tele vagyok ránccal, mert a lábam vitt előre”
Elmondása szerint hiába lett nyolcvannyolc éves, még mindig tart a fiatalos lendülete, amivel annak idején elkezdte a pályáját. Ennek köszönheti azt, hogy a mai napig aktív életet él.
– A Fergeteges látogatás hamarosan a századik előadásához érkezik! Illetve tizenhatodikán kezdek próbálni egy új darabot a Turay Ida Színházban, amitől feldobódtam. Szerednyey Béla rendezi a Forgószínpad című darabot, ami egy idősotthonban játszódik. Korábban már játszottam ezt a Madách Színházban, csak akkor másik szerepem volt. Egy tüneményes, tragikomikus darab. A szereposztásban én vagyok a legöregebb, de nem is foglalkozom ezzel. Fiatalkoromban nagyon zavart, hogy folyamatosan öregasszonyokat játszom, már húszévesen Pikóné voltam a főiskolás vizsgán, de ennek köszönhetem, hogy egy pillanatig sem zavart a korom.
Soha nem akartam átoperáltatni magam, nem érdekelt, hogy tele vagyok ránccal, mert a lábam vitt előre. Gyorsan élem az életemet, és ez szerencsére megmaradt öregkoromra is
– árulta el a művésznő.
„Az, hogy ennyi mindent elérhettem az életben, feltölt energiával és életerővel”
A számmisztikában kiemelten jó jelentéssel bír a nyolcvannyolcas szám: a bőséget és a jólétet takarja. Ha nem feltétlenül anyagi szempontból nézzük, akkor a színésznő életének nagy részét tették ki azok a sikerek, amelyben része volt az eddigi évei során, legyen szó a családjáról vagy a hivatásáról.
– Nincs fájdalmam és keserűségem, csak boldogságom: az, hogy a lányom velem van, ő pedig megajándékozott két gyönyörű unokával. Nekem nem is kell más. Nem is szeretnék már elérni mást az életben, hiszen boldog vagyok, és csak azt szeretném, hogy ezt őrizhessem még egy kicsit, és hadd maradjak még egy picurkát a Földön.
Az, hogy ennyi mindent elérhettem az életben, borzasztóan feltölt energiával és életerővel.
– Azt a szívmelengető érzést, amikor tapsolnak a színházban, megállítanak az utcán, integetnek az emberek, és csókot dobnak a boltban, és azt mondják, vigyázzak magamra, senki sem tudja elvenni tőlem. Nem létezik díj, ami ennél nagyobb lenne – mondta büszkén a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Élete során rengeteg maradandó élményben volt része a művésznőnek, de van egy, amire kristálytisztán emlékszik, és azóta is a szívében őrzi azt a két hölgyet, akik megállították a színházba menet.
– A közönség szeretete az, ami igazán mozgásban tart. Emlékszem, évekkel ezelőtt a Karinthy Színházban volt egy előadásom a születésnapomon. Mentem a színházba, és megállított két hölgy. A kezembe nyomtak egy gyönyörű virágot, és mellé átadtak nekem egy csodálatos porcelántálat, amire az volt írva, hogy „Pásztor Erzsinek, a nemzet színésznőjének szeretettel”. Sikítottam egy nagyot, hogy nem vagyok én a nemzet színésze, de a két hölgy azt mondta, hogy „Maga nekünk bizony az!” – mesélte könnyek között Pásztor Erzsi.
