Az énekesről a Sztárban Sztár All Stars versenyében derült ki, hogy hiába a közel 15 éves karrierje, a különleges énekhangja. Vastag Tamás még mindig önbizalomhiányban szenved, mikor színpadra lép.
Vastag Tamás nehéz feladattal kezdte meg Sztárban Sztár All Stars versenyében való részvételt, hiszen egyből Tom Jones bőrébe kellett bújnia. Az ikonikus előadóművészt nem könnyű utánozni, a kivételes tehetségű énekesnek azonban kívülről nézve nem volt nehéz dolga. Hogy mit érzett az előadás közben arra csak akkor döbbentünk rá, amikor a verseny után megkérdeztük tőle, hogy érezte magát a színpadon...
A műsor végeztével egyfajta üresség van bennem. Koncertek után is ezt érzem. Ilyenkor nagyon nehéz lenyugodni, a nagy hangzavar után. Ez egy nagyon erős mezőny volt ma, és olyan borzasztóan nehéz volt megélni, hogy ki jut tovább, mert mindenki jó volt!
Az énekes azt mondta, szerencsés alkat, mert nem látja rajta senki, hogy mennyire izgul, mert valójában végig a produkciója alatt azon gyötrődött, hogy vajon elég jó-e ahhoz, hogy a Sztárban Sztár All Stars versenyében megmérettesse magát.
Én azért eléggé maximalista vagyok, és sokkal nagyobb a nyomás rajtam egy ilyen versenyhelyzetben, mint amennyit igyekszem kifele mutatni. Önostorozó üzemmódra váltok, és azt gondolom, hogy lehetett volna jobb is a produkcióm. Főleg, ha másokhoz viszonyítom magam. Talán többet készültek, mint én, kevesebbet hibáztak? A következő gondolatom pedig az, hogy mit keresek én itt?
— mondta az énekes megdöbbentő őszinteséggel.
Vastag Tomi szerint talán szociológiai oka lehet annak, hogy örökké elégedetlen a teljesítményével, és mindezt arra vezeti vissza, hogy a fiútestvérek között az utolsó gyermekben mindig lesz egyfajta hiányérzet amiatt, hogy nem érhette utol a bátyjait:
Vannak problémáim az önértékeléssel, de dolgozom ezen… Egy biztos: ha ki kell esnem, akkor valami olyannal szeretnék kiesni, amiben nagyon jó voltam. Über jó.
És, hogy miért beszél már a műsor elején a kiesésről, miközben a többi versenytársa egyértelműen győzni érkezett a TV2 stúdiójába? Ennek is meg van az oka:
Két bátyám van, akik tíz és nyolc évvel idősebbek. Én próbáltam mindig behozni ezt a lemaradást, de hát fizikailag lehetetlen. Ebből adódóan azt gondolom, hogy ésszerű dolog, hogy mindig a kevesebbet látom és azt, hogy mások jobbak. Azt gondolom, hogy ez minden késői, a sorban utolsó gyerek sorsa. A saját gyerekeimen is látom, hogy a kisebb sokkal jobban igyekszik, hogy semmiben ne tűnjön kevesebbnek vagy gyengébbnek, mint az egyébként két évvel idősebb, fizikailag erősebb felépítésű testévre.
Vastag Tomi hozzátette:
Ez is közrejátszik abban, hogy miért nem mutattam meg 14 éven keresztül a saját dalaimat és a verseimet a nagyközönségnek. Mert sokkal jobb volt örök ígéretnek maradni, mint egy összetört álomnak.