„Egy pillanatra még kinyitotta a szemét” – Öccse után édesanyját is elvesztette a magyar zenész

A 60 éves orgonaművész, Varnus Xavér az év túlnyomó részét a mindig hűvös Kanada keleti csücskében tölti, ahol éldegél és alkot. Most Magyarországon tartózkodik, így el tudta fogadni Palik Lászlóék meghívását a Palikék Világa Három igazság című műsorába.

A zenész még a beszélgetés elején elárulta, hogy nyaranta már egyáltalán nem bírja a hazánkban uralkodó forróságot, ezért is tölti azokat a hónapokat választott hazájában, Új-Skóciában, ahol idén nyáron egyszer sem kúszott a hőmérő higanyszála 24 fok fölé. Varnus Xavér egészen pontosan egy templomot és egy hozzá tartozó parókiát vásárolt meg néhány évvel ezelőtt Kanadában, és kissé bizarr, hogy a telekhez 14 sír is tartozik, amik így most az orgonaművész tulajdonába kerültek.

Az érdekes történetek, anekdoták mellett természetesen az is szóba került, hogy Xavér elképesztően embert próbáló időszakon ment keresztül az elmúlt két évben, hiszen két olyan személyt is elvesztett, aki nagyon közel állt hozzá.

– Szárnyaltam, szárnyaltam az elmúlt hatvan évben, de azért ehhez a szárnyaláshoz a légköri viszonyok nem voltak mindig megfelelőek. Talán abból a szempontból vagyok szerencsés, hogy a gondviselés vagy az Isten valószínűleg kettővel több ceruzaelemet rakott annak idején a hátamba. Valahogy gyerekkorom óta azt éreztem, hogy ha van egy problémám, és ehhez képest még rosszkedvű is leszek, akkor már két problémám van, tehát redukálni kéne a problémák számát. Az is feltűnt, hogy az ember az idegrendszerében, az agyában bizonyos problémákat irracionálisan felnagyít, illetve a problémák száma egy bizonyos káoszt okoz, és erre nagyon egyszerű a megoldás: fogtam egy A/4-es papírt, hosszában elfeleztem, és felírtam a valóságos problémáimat, és amikor az előttem volt írásos formában, kiderült, hogy körülbelül a nyolcvan százalékuk totálisan orvosolható

– avatta be Palik Lászlóékat a stratégiájába Varnus Xavér, akinek az elmúlt években szüksége is volt erre a bizonyos életszemléletre.

Varnus Xavér öccsét és édesanyját is elveszítette

Már csak azért is, mert 2022-ben elvesztette imádott öccsét, aki mindössze 45 évet élt. Ádám teljesen egészséges férfi volt, halálát egy félrement falat okozta, egy pillanat leforgása alatt ért véget az élete. A testvérek nagyon szoros viszonyt ápoltak, az orgonaművész rajongásig szerette 14 évvel fiatalabb fivérét. Öccse halála teljesen összetörte Varnus Xavér édesanyját, így az orgonaművész magával vitte Teréziát Kanadába, hogy egymásba kapaszkodva éljék túl a feldolgozhatatlan veszteséget. Nem sokkal később azonban Varnus Xavér édesanyja is elhunyt, így kettős csapás érte a népszerű zenészt.

– Ha jogom van a sorsnak bármit is nem megbocsájtani, akkor az valószínűleg az, hogy ezt a szegény, nagyon kedves asszonyt, ezt tulajdonképpen a halála előtt két évvel egy gerinctöréssel sújtotta, mert az öcsém halála az anyámnak egy soha ki nem heverhető pillanat volt. Van egy mondat, ami borzalmasan belém égett. Én akkor éppen délelőtt tizenegykor Kanadában, a fürdőszobában voltam, amikor hívtak Budapestről, hogy az öcsémmel valami baj van. Aki felhívott, először nem is merte elmondani, egy puhított történetet mesélt, utána árulta el, hogy az öcsém meghalt. Én rögtön hívtam anyámat, akkor kint volt már a lakásban a rendőrség, a mentő, mert egy fulladás azért rendkívüli halálesetnek számít. Anyukámat kiültették egy fotelba a lépcsőházban, én rögtön vettem a repülőjegyet aznap estére, és húszpercenként hívtam anyukámat, nagyon féltettem. Amikor elment a rendőrség, a mentők, azt mondta nekem, hogy fel-alá mászkál a lakásban, és mindenhová benéz, mert szerinte az Ádám csak elbújt, és ez az egész nem igaz

– mesélte sóhajtva Varnus Xavér a kamerák előtt.

„Még rám emelte a tekintetét”

Xavér édesanyjánál a tragédiát követően elkezdődött egy nagyon furcsa, demencia szerű dolog. Az orgonaművész a mai napig feldolgozhatatlannak tartja, hogy az öccse halálakor nem volt Magyarországon. Édesanyja halálakor viszont az idős asszony minden mozdulatánál jelen volt.

– Anyának látszott az utolsó pár napban, hogy drasztikusan romlott az állapota, és vettem egyre inkább észre rajta, hogy egyre távolságtartóbb a világgal. Az utolsó három napban bent aludtam a kórházban, egy orvosi szobában. Az utolsó napon folyamatosan egy mondat volt a fejemben, mintha érezte volna a testem, hogy aznap még van anyukám, de ez az utolsó este. Így is lett. Másnap reggel nyolckor felmentem arra az emeletre, ahol ő feküdt, és akkor még volt húsz percünk. Egy a pillanatra még kinyitotta a szemét és még rám emelte a tekintetét. Egyre ritkábban vette a levegőt, aztán egyszer már csak nem vette

– mesélte szomorúan Varnus Xavér Palikéknál.