Mindenkinek van olyasmi az életében, amire még csak gondolni sem szeret. A Dancing with the Stars zsűritagjai kitálalt a saját tabuikról.
A Dancing with the Stars zsűrije a versenyzőktől hétről hétre azt várja el, hogy feszegessék saját határaikat. Most viszont a hot! magazin a zsűritagok tűrőképességét firtatta, hogy kiderítsék, mit nem vállalnának be az életben.
Ördög Nóra: Az Ázsia Expressz forgatásain meredek dolgokat láttam; patkányhúst például biztosan nem ennék, de kutyahúst sem.
A pacalt még életemben nem kóstoltam, de ha mondjuk a gyerekeim élete múlna rajta, biztosan jóízűen enném.
Juronics Tamás: Embert! De komolyra fordítva a szót, én most vagyok túl egy komoly diétán, kizárólag táplálkozással három hónap alatt 22 kilót fogytam. Például a lisztet és a cukrot elhagytam, ezeket most nem enném meg.
Szente Vajk: A fugut, ami egy olyan ázsiai halfajta, amit, ha rosszul készítenek el, belehalhatsz az elfogyasztásába. Azt biztosan nem kóstolnám meg.
Ördög Nóra: Soha nem vetkőznék meztelenre szándékosan, az túl intim. Egy fotózás, amikor megfelelő szögből készül a kép – főleg, ha az ember férje fotós –, az rendben van.
Juronics Tamás:
Soha nem énekelnék. Pedig szeretem a zene minden formáját, szoktam énekelni az autóban és a tus alatt, vagy bárhol.
Szerintem nem is énekelek rosszul, de nyilvánosan nem tenném meg. Viszont bármikor beszélnék, mert érdekes módon még sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy színpadon beszéljek, pedig kipróbálnám.
Szente Vajk: Rengeteg ilyen van, de ezek ugyanazok, amiket nem is kérnék a színészektől – hiszen én magam viszonylag keveset állok színpadon. Nem várnék el semmi olyat, ami nem alkalmazkodik a szituációhoz.
Ördög Nóra: Elsőként természetesen attól, hogy a gyerekeimmel történik valami rossz. Egyébként a kiszámíthatatlan mozgású állatoktól, minden mással kapcsolatban hiszek a sorsszerűségben.
Például nem szeretem, ha dobálja a szél a repülőgépet: de azzal nyugtatom magam, hogy vagy nem az a sorsom, hogy lezuhanjon, vagy ha igen, akkor úgyis mindegy. Így távol tartom magamat fejben a félelmeimtől.
Juronics Tamás: Bármilyen félelmem, van, először mindig a gyerekeim körül forognak a gondolataim. 52 éves voltam, amikor a második gyermekem megszületett, idős apuka vagyok, és foglalkoztat, hogy milyen hosszan tudok majd velük lenni. Ez nem rettegés, inkább egy előrelátás, egy finom, érzékeny, szép dolog.
Szente Vajk: A szeretteimet féltem, a családom és a barátaim egészségét, és persze félek az elvesztésüktől. De szerintem ezzel nincs is baj.
Ördög Nóra: A kígyó számomra az első számú félelem, minden szempontból. Értem már kígyóhoz, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy simogattam. Tudom, milyen tapintású; nem annyira taszító, mint amilyennek nekem előtte tűnt.
Juronics Tamás: A pókok és a kígyók rettenetesen riasztanak. Bevallom, mindkettőtől rettegek, és undorodom tőlük.
Szente Vajk:
Nem vagyok szívbajos, nincsenek fóbiáim. De igaz, ami igaz, nem szívesen simogatnék olyan rágcsálókat, amilyenek például a vidéki udvarokon fordulnak elő.