Az Apostol énekese legendás szakálláról mesélt, valamint a helyzetről, amely arra késztette, hogy megújuljon és azzá az ikonná váljon, aki az elmúlt 55 évben szórakoztatja és magával ragadja a magyar közönséget. Meződi József azt is elárulta, milyen gyakran jár zenésztársa, a nemrégiben elhunyt Pete László Totó sírjához.
Az Apostol énekese zenésztársáról és barátjáról is megemlékezett, mindketten 1973-ban váltak a zenekar tagjává. Meződi József a szeptemberben, hosszú betegség után elhunyt harsonásról, Pete László Totóról is megemlékezett.
„Tulajdonképpen a zenekarnak kellett egy kisebb stílusváltás, én pedig Demis Russos mintáját követve úgy döntöttem, hogy szakállt növesztek és kalapot fogok hordani. Rengeteg Russos dalt énekeltem akkoriban, könnyedén tudtam azonosulni az ő világával és stílusával. Nagyon beleszerettem ebbe a szakállba, meg aztán lényegesen könnyebb egy férfi élete, ha nem kell borotválkozni. Gondoltam, amikor elkezdtem, aztán hamar rájöttem, hogy a nagy szakáll napi foglalkozást igényel” – kezdte a legendás énekes, Meződi József, aki már hosszú évtizedek óta viseli a védjegyévé vált szakállát.
A családom és a szeretteim ismernek eléggé ahhoz, hogy tudják, ha valamit eldöntök, akkor amellett a vésőkig kitartok. Éppen ezért soha nem próbáltak lebeszélni arról, hogy a szakállas férfiak táborát erősítsem.
– árulta el az Apostol zenekar énekese.
„Totóval együtt kerültünk az Apostol zenekarba, 55 évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, egy hónap differenciával. Én akkor még a születési helyemen, Pécsett éltem, onnan is kerültem az Apostolba, Laci pedig Németországból jött haza. Egyébként ő csak egy kisebb szabadságra érkezett csak Magyarországra, ám mivel az addigi harsonásuk elment az Operett Színházba, Laci pedig tökéletesen be tudott illeszkedni a zenekarba, így tettünk egy minőségi cserét, Totóval. Még azelőtt láttam utoljára Lacit, hogy kórházba került volna. Emlékszem, egy koncertről jöttünk haza, az autóban érte a zenekart a Lacival kapcsolatos gyászhír” – emlékezett zenésztársáról a 82 éves Meződi József, aki gyakran látogatja elhunyt barátja sírját.
Itt helyezték örök nyugalomra, az Óbudai Temetőben, szoktam hozzá járni, hiszen gyakran útba esik. Ilyenkor mindig egy szál virágot hagyok a sírján.