Balogh Tamásné Eszter a TV2 főzőversenyének egyik legnagyobb meglepetése volt, aki ugyan megosztotta az embereket, de mindenképpen maradandó nyomot hagyott. A Séfek Séfe szereplője most megdöbbentő őszinteséggel mesélt az életéről.
A Séfek Séfe 6. évadának legnagyobb nyertese Szántó Szabolcs mellett egyértelműen Balogh Tamásné Eszter lett, aki hatalmas rajongótáborra tett szert a műsor és persze egyedi karaktere által. Az amatőr szakács követői szinte minden lépésére kíváncsiak, és nagyon úgy tűnik, hogy bármibe is fog, azt sikerre viszi. Ám nem volt ez mindig így, gyerekként neki is meg kellett küzdenie sok támadással. Most őszintén elárulta, milyen volt akkor, és hogyan lett belőle mára az, aki.
Balogh Tamásné kora ellenére már nagyon sok mindent átélt, hiszen még csak 29 éves, de úgy tűnik halmozza a sikereket az élet minden területén. Eszter boldog házasságban él, a munkájában kiemelkedő és persze a Séfek Séfe nézői is imádják, így saját mondataival ellátott kötényeit is „viszik, mint a cukrot”, ahogy ő mondaná. De vajon honnan ered ez az erős, szókimondó egyéniség?
Mindig is szókimondó voltam és már régen is megosztó volt a személyiségem, az iskolában is kívülálló voltam. Sokszor lenéztek, mert anyukámék nem voltak túl gazdagok, de azóta már fordult a kocka és szerintem elég sokra vittem. Szerencsére nem bántottak különösebben, inkább csak nem fogadtak el a származásom miatt, ugyanis az édesapám roma származású. De egyébként ő négy diplomás jogász doktor, ezért azt gondolom, hogy abszolút kiemelkedtünk ilyen szempontból
– mesélte őszintén.
– Anyukám egy egyszerűbb ember, pont most lett nyugdíjas. Vele nagyon jó a kapcsolatom, sokat beszélünk és találkozunk, apukámmal nem annyira. De vele korábban sem volt, olyan közeli a viszonyom, mert engem már kiskorom óta nem ő nevelt – tette még hozzá.
Eszter azt is elmondta, hogy amellett, hogy természetesen Balogh Tamás a legfőbb bizalmasa, nincs túl sok barátja. Ez persze nem véletlen, hiszen „Balogh Tamásnéhoz nem lehet csak úgy közel kerülni”, aminek viszont nagyon egyszerű oka van:
Nincs sok barátom, csak egy-két igazi. Nem vagyok zárkózott, csak sok emberben csalódtam az életem során. A munkámnak élek inkább, meg a kutyáimnak és a férjemnek, náluk nincs fontosabb.