A Séfek Séfe győztese: Leginkább saját magamon kellett felülkerekednem
Szántó Szabolcs álmában sem gondolta volna, hogy megnyeri a hatodik évadot, most mégis tele élményekkel és tervekkel mesélt a műsorról. A Séfek Séfe győztesével, Szántó Szabolccsal beszélgettünk.
Véget ért a Séfek Séfe hatodik évada, amelyet Szántó Szabolcs, értékesítő és szakács nyert meg. Szabolcs egy pillanatig sem hitte, hogy győztesként kerülhet ki ebből a versenyből, még a neve hallatán sem akart hinni a fülének. Lapunknak adott interjújában elmesélte, hogyan élte meg a forgatásokat és mit kezd majd a nyereménnyel.
A Séfek Séfe 2024-es győztese őszintén beszélt a műsorról
Bors: Milyen élmény volt részt venni a műsorban? Sejtetted, hogy nyerni fogsz?
Szántó Szabolcs: Még azt sem gondoltam volna, hogy a döntőig eljutok, nemhogy megnyerem! Egyébként nagyon jól éreztem magam és örülök, hogy ilyen jó embereket ismerhettem meg.Volt egy megegyezésünk Fülöp Zolival, hogy kettőnknek ott kellene lennünk a döntőben, és ha én nyerek, ő adja át nekem a díjat, ha pedig ő, akkor fordítva. Eleinte úgy éreztem, hogy a top 10-ben leszek benne, aztán, amikor ez sikerült, mindig más célokat tűztem ki és egyre merészebbeket kezdtem remélni: hogy majd sikerül a top 6, majd a döntő. De még az utolsó másodpercben is biztos voltam benne, hogy Zoli fogja megnyerni, mert nagyon tehetséges, jó szakembernek tartom. Én őt tartottam a legesélyesebbnek. A főzések után mindig megkóstolgattuk egymás ételeit is és nagyon jó dolgokat csinált. Ráadásul nagyon összeszedetten tudtak dolgozni, ami a fekete csapatban nagy előrelépés volt szerintem.
Bors: Mi okozta a legnagyobb nehézséget a műsor során?
Sz.Sz.: Talán nem is a nehezítések, hanem az, hogy saját magamat kellett legyőznöm, elég temperamentumos, lobbanékony alkat vagyok és nem voltam még korábban ilyen nyomás alatt. Nem tudtam, hogy ilyen szituációban hogyan kellene lehűteni magamat, ez probléma volt, de azt hiszem, ebben sikerült a legnagyobbat fejlődnöm a műsor során. Az idő és az állandó nehezítések nyilván plusz terhet tettek az emberre, mikor Nóri bejött, már tudtuk, hogy lesz valami csavar. Az alapanyagok nem okoztak gondot, talán a tengeri póknál éreztem azt, hogy nem tudok mit kezdeni vele, ott el is szakadt a cérna. Talán, ha higgadtabban kezelem azt a helyzetet, akkor nem estem volna szét ennyire.
Bors: Milyen volt Vomberg Frigyes csapatában lenni?
Sz.Sz.: Ez egy érdekes dolog, mert amikor megtudtam, hogy benne leszek a műsorban, akkor egyértelműen Fricihez szerettem volna kerülni. Szerintem ő az egyik legjobb szakács az országban, viszont az első találkozásnál rossz napja lehetett, mert nagyon megijedtem tőle. Ekkor úgy éreztem, hogy inkább Krausz Gáborral dolgoznék. Amikor megkaptam a séfkabátot, aznap pont piros cipőben és piros pulóverben mentem a forgatásra, sokszor hordok pirosat, ez az én színem. Véletlen egybeesés volt, de örülök, hogy így alakult, mert Frici nagyon jól tudott irányítani és nekem ez nagyon kellett. Én valahogy csak olyan emberrel tudok alázatos lenni, akiről tudom, hogy mérföldekkel jobb nálam és jól dolgozni is csak ilyen ember felügyelete alatt tudok. Nagyon erős, karakán személyiségem van, vezető egyéniségnek tartom magam, így ha egy kicsit is azt érzem, hogy másképp csinálnék valamit, akkor lázadok. Ez nem mindenkinek tetszik, de Frici mellett nagyon jó volt dolgozni.
Bors: Ki az, akit nem bírtál?
Sz.Sz.: Nincs ilyen, bár nyilván voltak konfliktusok, de az általában egy adott szituációnak szólt, nem pedig a személynek. Gondolok itt Doriánra, szerintem ő egy gyenge versenyző volt, aminek többször hangot is adtam, mert nem mindig teljesített úgy, ahogy a verseny megkövetelte volna. De kedvelem őt, mint embert, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Az emberek nyilván hibáznak, de fontosnak tartom, hogy tudjuk elismerni és kijavítani a hibáinkat, ami nála nem mindig sikerült.
Bors: Mit kezdesz a tízmilliós nyereménnyel?
Sz.Sz.: Eredetileg egy saját street food-dal szerettem volna visszatérni, de úgy alakult, hogy ez azóta már megvalósult saját erőforrásból, így a nyereményt egyrészt üzleti célokra szeretném fordítani. Másrészt jótékonykodni is szeretnék, már tervben is van egy jótékonysági főzés, ahol rászoruló családoknak főzünk majd. Szeretném kiegyenlíteni a karmámat és egyébként is nagyon szeretek segíteni az embereknek. A szakmai továbbképzést már nagyon várom, óriási lehetőség nekem, ráadásul, többször is jártam már Franciaországban, de mindig csak átutazóban voltam, nem láttam igazán, szeretném ezúttal jobban megnézni.
