Ábel Anita legszebb karácsonyi emléke rég elhunyt édesapjához kötődik
A színésznő hiába volt már egészen fiatal kora óta országosan ismert művész, ő is csak ugyanarra vágyott, mint minden korabeli kislány. Ábel Anita az egyik legszebb karácsonyi emlékét elevenítette fel a Bors kérésére.
Ábel Anita már hároméves korában képernyőre került gyerekszínészként, 5 évesen pedig főszerepet játszott. A magyar nagyközönség 12 éves korától 12 éven át (1987–1999) láthatta rendszeresen a képernyőn a Szomszédok című teleregényben Mágenheim Julcsiként. Ez az élet – nem kérdés – nagyon sokban különbözött egy átlagos gyermek hétköznapjaitól, de eddig talán sokan nem gondolták volna, hogy a nagyon korán kezdett színészkedés mellett ő bizony ugyanolyan kislány volt, mint mindenki más a világon. És pontosan ugyanolyan dolgokra vágyott, mint mindenki más.
Ábel Anita emlékei
A színésznő a Bors megkeresésére árulta el, hogy melyik karácsony volt számára a legkedvesebb, amelyikre most is jó szívvel emlékezik:
A legkedvesebb karácsonyi emlékem... apukám még élt akkor. Az ünnepek előtti napokban volt kint Németországban, amit akkor még NSZK-nak hívtak. Nagyon izgatott voltam, hogy megkapom-e azt a kétkazettás magnót, amire mindennél jobban vágytam. Amikor hazaért, úgy emlékeztem, hogy nem volt nála egy annyira nagy doboz, amibe az belefért volna. Romokban voltam, hogy vajon meglesz-e vagy sem?
– mesélte meghatódva Anita, aki természetesen azt is elárulta, hogy végül teljesült-e a kívánsága.
– Csak szenteste derült ki, hogy apukám megvette nekem, de anyukám volt olyan leleményes, hogy jól elrejtette. Aztán este ott volt a fa alatt a vágyott magnó. Nem volt nálam menőbb, abban az időben! Nem kellett forgatni a kazettákat. Persze, akik ma nézik a TikTokot, azok nyilván azt sem tudják, hogy miről beszélek. Kétkazettás magnó és kazetta! Nagyon nagyon sokáig működött, a rádióból vettem fel a kedvenc dalaimat. Mondjuk, jó lett volna, ha B. Tóth László műsorvezető akkoriban nem beszél bele a zenék elejébe és végébe, de mindegy is. Ma már ez egy gyönyörű emlék számomra.
