Ábel Anita: A mi kapcsolatunk testvéri viszonyba fordult át a volt férjemmel
A párjáról, lányáról, volt férjével való kapcsolatáról, és munkáiról is mesélt a hot! magazinban a színésznő. Ábel Anita igyekszik tudatosan élni az életét.
Ábel Anita tudatosan éli és igyekszik irányítani az életét, annak összes területén. Ugyanúgy, mint bárki más, próbálja egyensúlyba hozni a munkát és a magánéletet - erről is mesélt a hot! magazinban.
Mivel foglalkozik mostanában Ábel Anita?
hot!: Számtalan szerepben láthatunk, színpadon játszol, vezeted az Egy ritmusban című podcastet. Melyik az igazi Ábel Anita?
Ábel Anita: A hivatásom a színészet, ebben élek gyerekkorom óta. A műsorvezetés mindig egy ajándék volt, de huszonnégy év távlatából már azt is a hivatásomnak tudhatom, hiszen 2001 óta dolgozom a kereskedelmi tévékben is. Nem is tudom így különválasztani, mert mindegyik én vagyok. Ha megnézed a pályafutásomat, azért látható, hogy nagyon ritkán vagyok szereplő bárhol. Ha akarnék, kiesnék a tévéből, de nem akarok, mert azt gondolom, hogy úgy van értéke annak, amit csinálok. Nem vagyok igazán jó szereplő típus, nincs bennem egy ilyen versenyszellem. Nem látom magam, hogy ülök a dzsungelben, és pókokat eszem, hogy keressem a komfortzónámon kívüli létet. Nincs szükségem arra, hogy magamnak bármit bizonyítsak. Szerintem az élet így is tele van kihívásokkal, nem kell tévéműsorban szerepelnem ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból. Ezért is imádom az improvizációs előadásainkat, a Válótársast és a Munkatársast, ahol nincs megírva előre a szerepünk, egymásból építkezünk. Ez már eleve egy kihívás. Jövőre pedig érkezik az új előadásunk is, a Házastársas. Nagyon szeretek ebben a csapatban játszani.
Ábel Anitát új műsorban is láthatjuk
hot!: A Dámák a pakliban című darabban is színpadra állsz.
Ábel Anita: Az is egy másfajta kihívás. Vagy ott van a podcast, amiben három nőt terelgetek, koordinálok. Azért az is egy nagy koncentrációt igénylő feladat. Wágner Tomi szerkesztő barátommal együtt dolgozunk, és tulajdonképpen minden vendéget, minden ötletet, minden témát megbeszélünk. Nem beszélek a műsorban semmi olyanról, amiről már ne beszéltem volna máshol, csak itt jobban ki tudom fejteni a gondolataimat és a témákat. Beszélek a nőiességről vagy a válásomról, de egy olyan környezetben, ahol fontos az őszinteség. Hogy várjam el a vendégeimtől, hogy őszinték legyenek, hogyha én magam nem vagyok az?
Ábel Anita párjával, lányával is szeretne megfelelő időt tölteni
hot!: Mennyire tudatosan osztod be az idődet?
Ábel Anita: Ezen a télen kicsit túlvállaltam magam, ezt nem tagadom, úgyhogy mondtam vissza munkát, mert egyszerűen azt mondtam, hogy nem bírom majd.
De szerencsém van, mert a lányom már viszonylag nagy, 16 és fél éves, szóval már nem az van, hogy egy kisgyereket hagyok otthon. Ő már egyre jobban szereti azt, ha nem vagyok otthon, és saját magát látja el.
Robi (Ábel Anita párja, Roberto Favaro – a szerk.) meg egy borzasztó megértő ember, és mivel ő is nagyon sokat dolgozik, így aztán ez nem téma közöttünk.
Ábel Anita oktatásokat is tart, nem is akármilyet
hot!: És ebbe a sűrű időszakba még a jógát is be kell iktatnod!
Ábel Anita: Éppen jógaképzés miatt minden vasárnap iskolában is vagyok. A jógával kapcsolok ki. 11 évvel ezelőtt – Luca ötéves lehetett – már nézegettem a jógaórákat. Aztán egyszer-kétszer lementem, és olvastam a bikram jógáról. Az első alkalommal azt hittem, felrobban az agyam, nem tudtam lehajolni, olyan szinten voltam. De láttam, hogy mit csinál az első sor, akik hétköznapi testalkatú emberek voltak, és azt mondtam, hogy el akarok jutni oda, ahol ők tartanak. Fél évvel később az első sorban álltam. Mindig mondtam, hogy majd jógaoktató akarok lenni, de folyton közbejött valami. Aztán tavaly decemberben meséltem Robinak, hogy most 49 éves vagyok, ötvenig elvégzek két képzést. Idén januárban el is kezdtem, nyáron vizsgáztam, utána elkezdtem rögtön oktatni, és beiratkoztam a másikra. Márciusban töltöm az ötvenet, előtte le is vizsgázom.
Ábel Anita párjáról is mesélt
hot!: Robi is jógázik veled?
Ábel Anita: Teljes életmódváltásban van, rengeteget fogyott, otthon már próbálgatta a jógát velem, de nem igazán szereti az izzasztó meleget. De megígérte, hogy jövőre eljön az órámra – én meg kíváncsian várom a pillanatot! (Nevet.)
hot!: A vőlegényed olasz. Sokat jártok Olaszországba?
Ábel Anita: Robi a munkájából kifolyólag igen. Most majdnem minden hónapban ki kellett mennie nyár végétől. Én azért kevesebbszer utazom, körülbelül négyhavonta szoktam, de amikor ő dolgozik, akkor ott van reggeltől estig. Bár akkor is szeretek shoppingolni, de hát nem lehet mindig pénzt költeni! (Nevet.)
Ábel Anita párjával és lányával vidékre költözött
hot!: A belvárosból kiköltöztetek egy Pest megyei településre. Hozzászoktál, hogy hátrahagytad a nyüzsgést?
Ábel Anita: Igen, nagyon szeretek ott lakni, mindig ezt akartam.
Amíg kicsi volt a gyerek, addig nagyon kényelmes volt a főváros. Nyilván neki most egy kicsit nehezebb, mert bulizni kell, de hála Istennek az apukája a belvárosban lakik, úgyhogy tud nála lenni, ha olyan buli van.
Azt meg el sem tudom mondani, hogy milyen, hogy nincs az az egy-másfél óra az életemben, amíg körözök a parkolóhelyért. Tíz évet öregedtem minden egyes parkoláskor. Egyébként minden kistelepülésen ugyanaz az élet folyik, a szomszédok összejárnak, ott is lett egy társaságunk.
Ábel Anita lánya kamaszodik, nehezen engedi el
hot!: Beszéltünk arról, hogy amibe belefogsz, azt maximalizmussal végzed. Apukád újságíró volt – talán tőle örökölted ezt?
Ábel Anita: Nem hiszem; elég korán veszítettem el. Tizenhét éves voltam, amikor meghalt. Ha jobban belegondolok, alig ismertem őt. Amikor már ki tudott volna bontakozni egy apa-lánya kapcsolat, azt már nem érte meg. Amire vele kapcsolatban emlékszem, az az, hogy ült a szobájában – még írógéppel –, és gépelt. Hogy ő igazából hogy látta a világot, az foszlányokban van meg. Viszonylag későn lett apa, 40 éves korában. Pont kiskamasz volt a második világháború alatt, az nyomot hagy az emberben. Nekem inkább anyu a meghatározó; apa sokat betegeskedett, sokszor volt kórházban.
hot!: Te hogyan éled meg a lányod kamaszodását?
Ábel Anita: Szerencsém van. Egyrészt mert egy nagyon stabil emberke – szerintem jó dolgokat örökölt belőlünk. Másrészt azért, mert ha van olyan, hogy intelligensen elválni, akkor mi abszolút ezt tettük, és úgy, hogy neki a legkevesebb kára legyen ebből. Nyilván sérül egy gyerek, ha felbomlik egy szülői közösség, de nem veszítette el a biztonságérzetét, és azt hiszem, hogy ez sokkal fontosabb. Tudta, hogy mi ugyanúgy ott vagyunk neki. Nagyon jóban vagyok a volt férjemmel, a mi kapcsolatunk egy testvéri viszonyba fordult át. Mindenki elfogadta mindenki párját, a fiúk is nagyon jóban vannak. Ennél többet mi nem tudtunk adni, és azt hiszem, hogy ez a fajta biztonság vagy stabilitás neki nagyon fontos volt. Én rosszabb voltam, lázadó. De ő nem. Nagyon szoros a kapcsolata az apukájával is, meg velem is. Én egy kicsit jobban aggódom, az elengedés nekem nehezebben megy… Pont múltkor beszéltünk az apjával, hogy míg kicsi volt, én voltam a lazább, ő volt a parázósabb, és most, hogy nagyobb lett, én kezdtem el parázni, és az apja lett a lazább. De egyszerűen emlékezni kell arra, hogy te milyen voltál. Próbálom mindig felidézni, hogy nekem mennyire szükségem volt arra, hogy a saját kis világomban legyek, a barátaimmal legyek vagy a saját gondolataimban. Fontos, hogy amikor ő akar, jöjjön, beszéljen, de egyébként meg hagyjuk békén.
Hogyan éli meg Ábel Anita az 50. születésnapját?
hot!: Mennyire fontos számodra, hogy körülötted legyenek a szeretteid?
Ábel Anita: A család fogalmát mindig kitágítom, mert azt gondolom, hogy nem csak a vér szerinti rokonod a családod. Nekem vannak nagyon fontos barátaim, akik a családomat képezik. A két gyerekkori barátnőm, az ő gyerekeik, az ő férjeik...
És Robival kaptam egy óriási olasz rokonságot is, és rájuk is úgy gondolok, hogy a családom részei. Az a fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akikben bízol, és akik szavak nélkül is ott állnak melletted.
hot!: Említetted, hogy jövőre ötven leszel, addigra szeretnéd még magasabb szintre fejleszteni a jógatudásodat. Fontos számodra ez a szám?
Ábel Anita: Nyilván az. Jó esetben az életem felét leéltem. De különösképpen nem pörgök ezen, hogy úristen, ötvenéves leszek és öregszem. Azért az egy kicsit zavar, hogy a társadalomban az ötvenes nők kicsit láthatatlan generáció. Szerintem egy ötvenes nő nem öreg. Inkább társadalmilag érdekel ez a téma, de engem érintve nem annyira. Persze, az ember azért már szelektál, hogy mi az, ami fontos, megéri-e a sok hajtás, jobban látja, hogy mik a prioritások.
