Még mindig beleborzong a pillanatba a Jászai Mari-díjas színésznő, amikor ráébredt, hogy tűz keletkezett az otthonában. Papadimitriu Athina azt mondja, már elengedte lelkileg a dolgot, de az megmaradt, hogyha furcsa zajt hall, azonnal ugrik.
Az égiek a népszerű színésznővel voltak saját bevallása szerint, amikor fellobbant a tűz. Mint azt megírtuk: Papadimitriu Athina tavaly advent harmadik vasárnapján furcsa zajra lett figyelmes. Mire felfedezte a zaj forrását, már indián mágia égett a kazánházban. Körbetáncolni nem volt kedve, így inkább a tűzoltókat hívta.
Még mindig nincs kész a színésznő háza a tavalyi tűz után. Papadimitriu Athina pár hónappal ezelőtt még kiborult emiatt, már azon is gondolkozott, hogy pszichológushoz kell mennie. Mert nyomasztotta, hogy annyi a teendő a házban, miközben több színházban is játszott, úgy érezte, összeroppantja a teher.
– Júliusban azt mondtam, hogy ok, akkor augusztusban leszek kész – mesélte a Borsnak Papadimitriu Athina.
Amikor augusztusban még mindig ugyanott tartottam, akkor úgy döntöttem, elengedem az egészet! Amúgy azóta is folyamatosan kapom a jeleket, mert egy az egyben nem tudok megcsinálni semmit, csak mandinerből. Ha fel akarok tenni a polcra valamit, közben biztosan leverek mást, vagy felrúgok valamit, amiért le kell hajolnom. Mindig van valami csavar, kanyar a tetteimben! Ha elvégeztem egy feladatot, jött helyette kettő! Nem tudom, de valahogy úgy érzem, mindenért duplán meg kell harcolnom. Amúgy sosem voltam tüchtig csaj, vidéken, kutyával, macskával nem is lenne könnyű. De az a káosz, ami kialakult nálam, az már nekem is sok.
A színésznő azt mondja, most már úgy van vele, hogy mindegy mikor lesz kész az egész felújítás, de pont akkor lesz ott az ideje.
– Én folyamatosan érzem a Jóisten jelenlétét, nem hiszek a véletlenekben. A véletlen ugyanis Isten inkognitóban. Szóval ennek így kellette, kell lennie, elfogadtam, elfogadom! Egy valami maradt meg belőle, hogyha valami furcsa zajt hallok, azonnal kinyílnak az antennáim. Mert tavaly az mentett meg, hogy amikor meghallottam azt a hangot, nem voltam lusta felkelni az ágyamból, azonnal mentem és néztem, mi a helyzet, majd vártam a szirénázó tűzoltóautót, ami – mivel éjszaka volt – nem szirénázott. Szerencsére kimentem a kapun és lestem őket, különben még ott állnék.
Papadimitriu Athinával a beszélgetés végén a karácsonyra terelődött a szó.
– Én most megkérném a Jézuskát, hogy ne fáradjon a felnőttekkel, minden szeretetét a gyerekekre szórja!