A családja mindig is fontosabb volt számára, mint a karrierje. Parti Nóra az első szerepét annak köszönheti, nem tudta, ki-kicsoda a pesti színházi világban.
Az Arany János Színház stúdiósa volt, majd több színház tagja lett. A tévénézők olyan sorozatokból ismerhetik, mint a Jófiúk, a Drága örökösök vagy A mi kis falunk. Szabadúszó színésznő. Marton Róbert és Parti Nóra gyerekei Regő és Matilda – róluk is beszélt a hot! magazinnak adott portréinterjúban.
hot!: Hány színházban játszol most párhuzamosan?
Parti Nóra: A RAM-ban a Kultúrbrigáddal, a Nézőművészeti Kft.-vel a Szkénében, a B 32-ben, a 6Szín-ben és az Orfeumban.
hot!: Az Orfeum elegáns vacsoraszínház. De ugye nem előadás alatt vacsoráznak a nézők?
P.N.: Amikor a darab megy, már nem. Mire elkezdjük az előadást, túl vannak a főételen, az első felvonás utáni szünetben következik a desszert, majd lemegy a második felvonás. Hevér Gáborral játsszuk az Ágyban, párban című darabot, ugyanolyan keretek között, mint bármely másik színházban.
hot!: Nemrégiben volt bemutatód a 6Színben, Rényi Ádám Kapuzárási pánik című darabját játsszátok. Hogy választottak ki az előadáshoz?
P.N.: Katz Petra, a színház produkciós menedzsere javasolt, és ezt mindenki örömmel fogadta. Nagyon lélekemelő munka volt. Konfliktusmentesen, vidáman mentek a próbák, egyívású emberek játszanak az előadásban, mind a négyen együtt gondolkodtunk a rendezővel, Rényi Ádám írásait pedig nagyon szeretem.
hot!: Amikor püspökladányi fiatal lányként feljöttél a fővárosba, gondoltad, hogy ilyen sok teátrumban érdeklődnek majd irántad?
P.N.:
Inkább kalandvágyból érkeztem Budapestre, meg akartam ismerni a világot, a várost, nem voltak konkrét terveim; bár felvételiztem a Színművészetire, de pedagógusi és elektronikus sajtó diplomát szereztem később. Szerteágazó volt az érdeklődésem. Végül a színház lett a szerelem.
hot!: A családban ugye senki nem kötődött a színházhoz?
P.N.: Még csak színházba sem jártunk rendszeresen. Talán ez volt a szerencsém: nem ismertem a szakma súlyait, azt, hogy emberek mögött mekkora munka áll. Amikor sorra jártam a színházakat, Jordán Tamáshoz ugyanúgy odamentem a Merlinben, mint bárki máshoz: „Jó napot kívánok, szeretnék színpadon szerepelni!” Ő volt az egyetlen, aki adott lehetőséget: másfél mondatot, a saját darabjában. Nagyon hálás vagyok neki.
hot!: Kinek vagy még hálás?
P.N.: Ruszt Józsefnek, akiről szintén nem tudtam, hogy a magyar színházi élet egyik legnagyobb alakja. Tőle kaptam Ilma szerepét a Csongor és Tündében. Egy-két évig volt csak jelen az életemben, aztán átment a Független Színpadtól a Budapesti Kamaraszínházhoz.
hot!: Van egy húgod is, mindketten diplomások lettetek. Büszkék voltak rátok a szüleitek?
P.N.: A húgom, Szilvi művészettörténet szakon végzett, de aztán az élet másfelé sodorta. A szüleink sokszor feljöttek megnézni a bemutatóimat; nem elfogultság, hanem egészséges büszkeség volt bennük, ennek ellenére mindig őszintén elmondták, hogy mi a véleményük az adott előadásról. Igazán örülni annak tudtak, ha engem boldognak láttak.
hot!: Megérték, hogy boldog légy, férjhez menj, gyerekeid szülessenek.
P.N.:
Amikor érkeztek a gyerekeink Robival (Marton Róbert – a szerk.), tényleg nagyon boldogok voltak ők is. Sajnos korán elmentek: apa 63 volt, anya 67. Nagyon hiányoznak. Robi ugyanolyan közegből érkezett, mint én, a szülei hasonlóan szép házasságban éltek, mint az enyémek. Ha két ember egyfelé húz, az nagyon sokat számít.
hot!: Szabadúszó színészként dolgozol. Könnyű így működni?
P.N.: Korábban kiszámíthatóbb volt minden, az ember másfél évre tervezett – most jó, ha másfél hónapra előre látja az életét. Ezt meg kellett szokni, ha nem akarok szorongva élni. Örülni kell annak, ami jön, és azt tisztességesen elvégezni.
hot!: Sokszor elmondtad, hogy számodra első a család. Ezt most is így gondolod?
P.N.:
Belőlem valahogy kimaradt a karrierizmus, nem vagyok fontosabb magamnak, mint a családom. Ők a legfontosabbak. Nagyon gyorsan meg is nőttek a gyerekek: Regő már tizenhét éves, Matilda tizennégy.
hot!: Látni már, hogy mi lesz belőlük?
P.N.: A fiunk pénzügyes, a kislányunk is afelé kacsingat. Most felvételizik abba az iskolába, ahová a bátyja is jár. Ha nem is ez lesz a hivatásuk, olyasmivel foglalkoznak, ami az életben fontos. Anyukám volt ebben nagyon ügyes, ő köszön vissza az érdeklődésükben. Nagyon jó a gyerekekben látni a szüleimet.
hot!: Különleges színházakban, különleges rendezőkkel kezdődött a pályád. Hogy gondolsz vissza a Maladypére, a Bárkára?
P.N.: Kálid Artúrral, Soltész Bözsével ott voltunk a Maladype kezdeteinél. Szép hét év volt. A Bárkában is lehettem hét évet, de akkor születtek a gyerekeim, nem voltam folyamatosan jelen. Fontosak voltak a pályám kezdetén a Ruszt Józseffel, Jordán Tamással, Ács Janival közös munkák. Aztán Alföldi Robi volt az, aki nagyon sokat „kalapált” rajtam. Ő aztán a Nemzeti Színház igazgatója lett, és a Kultúrbrigádos, Átriumos előadásokon találkoztunk össze megint.
hot!: Sok Shakespeare-szerepet eljátszottál, Kőszegen a Sok hűhó semmiért a magánéletedet is meghatározta. Mikor jártatok a városban legutóbb?
P.N.: A Sok hűhó… próbái alatt ismerkedtünk meg Robival, szerettünk egymásba, később ott házasodtunk össze. Két éve jártunk ott a gyerekekkel, barátaink vannak ott, mindig szívesen megyünk Kőszegre.
hot!: Nem csupán színpadon játszol – filmekben, sorozatokban is látható vagy. Van még szerepálmod?
P.N.: Sosem volt – mindig annak örültem, ami adódott. Átrendeződött a színházi élet. A tévés munkákban az a jó, hogy olyan emberekkel tudok találkozni, dolgozni, akikkel évek óta nem. Pokorny Liával például a Jófiúkban. Kapitány Iván rendezéseiben szívesen veszek részt. Legutóbb pedig a Tündérkert volt nagyon szép munka.
hot!: A férjed, Marton Róbert ugyancsak szabadúszó. Neki hasonlóan alakul a pályája?
P.N.: Dunaújvárosban volt legutóbb bemutatója, A fiú főszerepét játssza. Őze Áron jó kis csapatot hozott ott össze. Az is szempont, hogy Robi onnan naponta haza tud jönni. Fontos, hogy ne szerződjünk nagyon messzire.
Jó, ha mindketten itt vagyunk a gyerekek körül. Robi nagyon jó apuka.