Az énekesnő és Béres Attila kollaborációját már nagyon várták a rajongók, amely csütörtök délután debütált a legnagyobb videó- és zenemegosztó platformokon. Radics Gigi elmesélte nekünk, milyen kapcsolata van a dallal, DR BRS-sel és mennyire érzi a feldolgozások létjogosultságát.
Radics Gigi és DR BRS közös dala Kelly Rowland és Nelly ‘Dilemma’ című slágerének feldolgozása, amelynek érkezését néhány nappal ezelőtt tettek hivatalossá. Az énekesnő közösségi oldalán osztotta meg az örömhírt, hogy február 20-án érkezik a szerzemény, amely mellett csak egy költői kérdést tett fel: mi a jobb? Szinglinek vagy szerelmesnek lenni? Gigi a Borsnak őszintén válaszolt a dal körülményeivel kapcsolatos kérdésekre, illetve arra, hogy jelenleg hogy érzi magát a magánéletben.
BORS: Attilától már nyilván megszoktuk a feldolgozásokat, amiket mindenki imád, s bár neked is volt már hasonló szerzeményed, alapvetően nem ez a fő profilod. Mennyire nagy kihívás számodra egy ilyen dal, különösen, ha ennyire ikonikus?
– Igen, tényleg volt már hasonló felkérésem, és amúgy éppen Atka volt az, aki az első ilyen feldolgozásba meghívott engem 5-6 évvel ezelőtt, Emilióval közösen. Akkor Emilio egyik dalát a 'Ne nézz vissza rám' címűt dolgoztuk fel hárman. Atka azt a dalt is teljesen új hangzással, modern köntösben álmodta meg. Szerintem merész húzás és egyben rizikós is egy ennyire kedvelt dalhoz hozzányúlni, de jó stílusérzékkel modernné és újra slágerré lehet tenni egy régi klasszikust.
Én alapvetően kísérletező típus vagyok, sokféle zenét szeretek, ezért nehéz lenne egy stílusba kategorizálni a művészetemet. Bár a feldolgozások nem igazán állnak hozzám közel, de látom, hallom, hogy a világsztárok is sokan inspirálódnak korábbi generációkból: régi bevált, vagy épp elfeledett dalokat használnak fel és legtöbbször ugyanúgy működik, a közönség az új verziót is imádja. Whitney Houstont például, vagy az ABBA-t imádja a mai fiatalság is, mind a mai napig. A ‘Dilemma' című dal megjelenésekor 2002-ben én ugyan csak 6 éves voltam, pont akkor kezdtem el az énekléssel komolyabban foglalkozni. Apu ekkor vette észre, hogy van tehetségem a zenéhez és akkoriban kezdtek el érdekelni a külföldi előadók, együttesek is, mint pl. a Destiny's Child, melynek Beyoncé is tagja volt és Kelly Rowland is, akihez ez a dal köthető. Ez egy szuper, fülledt, szerelmes duettdal, amelynek refrénje azonnal belopta magát az emberek fülébe és szívébe. Nagyon remélem, hogy a mi verziónkkal, a ‘Dilemma' című dallal is ez történik majd.
BORS: Van valamilyen személyes kapcsolódásod ehhez a slágerhez? Esetleg egy bulizós, csókolózós emlék?
– Mivel 6 éves voltam az eredeti dal megjelenésekor, így ilyesmi nemigen került még szóba, de az r'n'b, és a popzene iránti szeretetem és nyitottságom akkoriban alakult ki. Tudat alatt biztos, hogy ez a sláger is hozzájárult, mert Kellyt kifejezetten nagyon szerettem azokból az időkből és mind a mai napig is hallgatom a szóló dalait, amelyek már természetesen teljesen más stílusúak.
BORS: A szövegét tekintve ez azért mégiscsak egy szerelmes nóta, de Attila elmondása szerint még csak el sem tudnátok játszani ezt a romantikát, ugyanis inkább testvéri szeretet van köztetek. Mennyire nehéz ezt elrejteni vagy épp megjeleníteni egy dalban?
– Tényleg másképp nézünk egymásra Atkával, elnevetnénk az ilyesmit, szerelmet imitálni nem tudunk közösen, az biztos. Az a lényeg, hogy a dalban legyen meg a kémia, az üzenete sugározzon jó érzést, vagy szerelmet a hallgatók felé, igazából ez volt a cél. Szerintem nem is okvetlenül fontos, hogy mi, akik előadjuk a dalt, feltétlenül szerelmet sugározzunk akár a klipben, főleg, ha épp nem sztoris a klip, inkább imidzs és pozitív hangulatokat keltő. Nem vagyok nagy színész, de persze ha ez lenne a feladat, biztos megoldanám valahogy. Az fontosabb, hogy ilyen magaslatokat mindketten megéltünk már az életünkben és ettől hiteles az üzenet, szerintem a klip is nagyon fog tetszeni a közönségnek. A 'Dilemma' egy modern, mégis fülbemászó régi-új dal, hangulatában viszont a nyarat idézi. Ahogy enyhülnek majd hamarosan a zord téli napok, azzal együtt fogja szerintem felforrósítani a hangulatot a 'Dilemma' rádiókon keresztül és a klubokban is.
BORS: Ha nem is izzik a levegő, de a barátságotok miatt más fajta kémia van köztetek. Hogy alakult ki ez a szoros kapcsolat?
– Régóta ismerjük egymást Atkával, szerintem kölcsönösen tiszteljük egymás zeneiségét és dolgoztunk is már együtt. Nagyon kedveljük a másikat, ezért is tudott megszületni ez a közös projekt. Nekem fontos, hogy akivel együtt dolgozom egy kollaboráción, azzal legyen meg a bizalom, főleg ha nem is okvetlenül az én stílusom az adott dal. Most már hagyomány, hogy évente jelentkezem néhány duettdallal, tavaly Marics Petivel, Burai Krisztiánnal, de Bari Lacival is volt közös dalunk.
BORS: Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy sokan még most sem értik a feldolgozások létjogosultságát?
– Szerintem most már sokan értik és szeretik is. Úgy fogalmaznám, hogy van olyan művész, mint én is, aki szereti az újat keresni és valami újat alkotni. Én másképp inspirálódom. De vannak, akik a régiben éreznek olyan új lehetőséget, amivel ismét népszerűvé lehet tenni egy adott slágert. Van, aki stílusjegyekben tér vissza a régi zenékhez, van aki hangszerelésben, és van, aki dallamvilágában is. Szerintem a közönség egyre jobban éli ezt és már trend is a világban, hogy egy régi dalt akár a saját előadója dolgozza fel az új generáció számára. Kíváncsian várom, hogy a ‘Vadonatúj érzés’ mikor lesz egyszer annyira retró, hogy esetleg valaki új stílusban dolgozza fel. (nevet)
BORS: A ‘Dilemma' egy elég sokat mondó (al)cím. Van esetleg kapcsolata a dalnak a magánéletedhez? Mennyire tudsz vele azonosulni?
– Abszolút tudok vele azonosulni, nekem is voltak időszakok az életemben, elég hosszúak is, amikor csak vágytam a szerelmet. De annyit elárulhatok, hogy ez a szerelmes dal teljesen összevág most az én életemmel is, nagyon boldog vagyok. Ennél többet azonban egyelőre nem szeretnék elárulni.
BORS: Ha mondjuk épp teljesen más élethelyzetben vagy, mint amiről énekelsz egy hasonló kollaborációban, akkor bevállalod? Tudnál ugyanolyan hiteles lenni benne, mint egy olyan szerzeményben, ami a saját érzéseidről is szól?
– Nagyon nehéz kérdés. Kapásból azt mondanám, hogy csak olyan érzéseket tudok egy új dalba belevinni, főleg ha én szerzem, vagy írom a szövegét, amit épp megélek, vagy frissen vagyok túl rajta. Közben pedig, ha végiggondolom, volt olyan is, amikor elkapott az ihlet és szereztem egy olyan dalt, aminek a hangulata csak emlékeztetett egy régi érzésre és utána ahhoz írtam illő szöveget, pedig az aktuális életem közben totál más mederben zajlott. Szóval írtam már boldogan is szakítós dalt és írtam magányosan is szerelmes dalt és volt kollaboráció is olyan, amit elvállaltam, csak mert tetszett. Ez egy furcsa dolog, de alapvetően szerintem minden művész azt írja meg a saját zenéjében, amit megél, vagy már megélt, ettől lesz igazán hiteles.