Wang Mester: „Két hétig ünnepeljük a kínai újévet”

A kínai asztrológia szerint, január végén a Kígyó évébe léptünk, ami megújulást hozhat. Wang Mester kíváncsiságból követi, mikor melyik jegy az uralkodó, de azt is elárulta, hogy sokkal racionálisabban látja az életet. Szerinte hiába van lehetőség új kezdetekre, hogy ha valaki rossz döntéseket hoz, vagy nem dolgozik elég szorgalmasan. 

Wang Mester véletlenül került Budapestre

Mielőtt a Fanny magazin munkatársai leültek vele beszélgetni az egyik pesti éttermében, megmutatta, hogy mi mindenre figyelt a hely kialakításánál. Fontosnak tartotta, hogy ha valaki betér ide, ne csak az ételek miatt érezze magát Kínában. A legtöbb bútort és kiegészítőt a szülőhazájából szerezte be, beleértve a klasszikus székeket, asztalokat, kínai írásjeleket ábrázoló tapétát, lámpákat, tradicionális üveg nélküli ablakokat. Sokan ismerik Wang Mestert idehaza, számos kínai étterem fűződik a nevéhez, szerepelt televízióban, sőt, a Tik-tok-on is népes rajongótáborra tett szert. A rocker bőrbe bújt szakács 21 évesen került Magyarországra.

– Vendéglátást tanultam Kínában – idézi fel fiatalabb éveit. – A nagyapám miatt választottam ezt a szakmát, aki híres szakács volt. Természetesen minden gyerekhez hasonlóan, én is imádtam anyukám főztjét, de az igazi konyhai praktikákat a nagyapámtól lestem el. Ahogy a legtöbb fiatal, én is kíváncsi voltam a világra, hogy milyen kultúrák, tájak léteznek Ázsián kívül. Bevallom, lázadtam is, hiszen a szüleim szigorúan neveltek. Moszkvába vezetett az első külföldi utam. Onnan kerültem egy véletlen folytán Magyarországra. Egy ismerősöm mondta, hogy az aznap esti vonattal Budapestre utazik. Megkérdezte, hogy nincs-e kedvem csatlakozni?! Vele jöttem, a város pedig azonnal megtetszett, hisz gyönyörű a Duna-part, az emberek pedig kedvesek, nagyon sokan önzetlenül segítettek.

Így nyílt meg Wang mester étterme

Wang Qiang, ami egyébként azt jelenti, hogy erős király, felszolgálóként kezdte magyarországi életét. Wang mester konyhája csak később nyílt meg, kemény munkát követően.

– Akkor még nem kellett vízum, ahhoz, hogy itt maradhassak, így könnyen ment minden – meséli. – Világéletemben maximalista voltam. Ha például mosogatóként dolgoznék, biztos, hogy én lennék a leggyorsabb és legügyesebb. Szeretek mindent a lehető legjobban csinálni. Ezzel a hozzáállással, előbb-utóbb előre lehet jutni. Sajnos sokan nem teszik oda magukat, mert azt gondolják, hogy nem fontos az ő munkájuk, és így telik el az egész életük. Ha valaki jól dolgozik, biztos, hogy idővel felfigyelnek rá, és jobb lehetőségeket kap. Egyszerűen hangzik, mégsem képes rá mindenki. Azt hiszem, én ennek köszönhetem a sikereimet. A költözésem után, 8-9 évvel már megnyitottam az első saját éttermemet. Picike volt, de nagyon sikeres lett. Most hat éttermem van Budapesten, mindenhol más-más kínai konyhával. A nehéz gazdasági helyzet ellenére, nyáron készülök megnyitni még egyet a fővárosban, egyet pedig Debrecenben. Az új életemben talán az okozta a legnagyobb kihívást, hogy megtanuljak magyarul. Most sem beszélek helyesen, mert lusta vagyok a nyelvtanhoz, de a lényeg, hogy megértenek, az üzleti életben pedig, például szerződéseknél tolmáccsal dolgozok. Nem vagyok ügyes nyelvtanulásban, de nincs is egyszerű dolgom, mert a magyar rettentően nehéz. A kínai sokkal könnyebb, mert nincs múlt idő, nincs jövő idő, nincs ragozás. Ha például, azt akarom mondani, hogy tegnap itt voltam, akkor a kínaiban ragozás nélkül egyszerűen azt mondjuk: én itt lenni tegnap. 

Wang mester étlapja nagyon különleges: „A fekete csirke leves nyolc órán át fő”

A kínai séf sokfelé járt az elmúlt években, de esze ágában sincs elköltözni Budapestről, hisz ahogy fogalmaz, ő már itt érzi magát otthon. A fiai, a párja mellett, már a szülei is itt élnek, és olyan barátai vannak, különféle nációkból, akikre mindenben számíthat. Amellett, hogy sok kínai tradíciót követ, felvett magyar szokásokat, ünnepeket is. Wang Mester ismeri a hazai konyhát, kedvencei közé tartozik a töltött káposzta, gulyásleves, csülkösbableves, paprikás csirke, cigánypecsenye. 

– Ünnepek idején Kínában is a családé a főszerep – meséli. – A legfontosabb a kínai újév, ami két hét szabadsággal jár. Ilyenkor összejön a család, a barátok, rengeteg utcai fesztivált is rendeznek. Budapesten nem tehetem meg, hogy ilyen hosszan ünnepeljek, de mindenképp összegyűlünk a szeretteinkkel ebben az időszakban. Én cukorbeteg vagyok, a párom pilates oktató, így az év nagy részében diétázunk, de ünnepekkor, a kínai szokásainkhoz híven sok finomság kerül az asztalra. Mindig van hal, mert a kínai nyelvben, a szó ugyanazt jelenti, mint a bőség. Gyógynövényes fekete csirke levest is szoktak ilyenkor készíteni, ami körülbelül nyolc órán át fő. Az én kedvencem a csülök és fürjtojás. Kínában sok olyan húst is fogyasztanak, ami itt nem szokás: skorpió, bogarak, kígyó. Nem rajongok ezekért, bár a kígyóbőr saláta finom ropogós. Egyébként az ínyencek nálam békacombot, selyemhernyót, száz napos tojássalátát kóstolhatnak meg. Sokan kíváncsiak rá, sőt, van, aki visszajár miattuk…