Kitálalt a szupermodell: éveken át gyötörte az öngyilkosság gondolata

Leanne Maskell, a Vogue modellje, egész életében úgy érezte, hogy az agya lángokban áll. Gyerekkorától kezdve küzdött ezzel az érzéssel, és hétévesen megpróbált véget vetni az életének, remélve, hogy ezzel kikapcsolhatja az állandó gondolatáradatot. Azonban ez nem történt meg – amikor felébredt, ugyanazok a gondolatok kavarogtak benne, láthatatlanul a külvilág számára.

Fiatal felnőttként az alkoholban keresett menedéket. Egyik este egy nála tíz évvel idősebb férfi segített neki hazajutni egy klubból. Később a férfi megkereste a közösségi médián, és meghívta egy kávéra. Egy évvel később azonban azon kapta magát, hogy a falba veri a fejét, kétségbeesetten próbálva megszabadulni az őt teljesen uralma alá hajtó kapcsolatból. Úgy érezte, mintha a lelkét elrabolták volna, és mindez az ő hibája lett volna. Végül sikerült kilépnie a kapcsolatból – de tudta, hogy szerencsés volt - írja a The Sun.

Folyamatosan kutatta az öngyilkosság módszereit, de iróniával telve végül éppen az autizmus mentette meg – nem volt képes kockázatot vállalni anélkül, hogy teljesen biztos lenne az eredményben. Ennek ellenére rendszeresen írt búcsúleveleket, amelyeket órákkal később apró darabokra tépett.

Végül egy fordulópont következett. Egy ejtőernyős ugrás során, amikor épségben földet ért, könnyekben tört ki. Először szembesült azzal, hogy még mindig él. Nem sokkal később egy pszichiáter rendelőjében találta magát, ahol végre választ kapott: ADHD-ja van.

Az ADHD-gyógyszer segített neki elkerülni az önpusztító helyzeteket, de nem adott készségeket az élethez. Mivel nem talált elegendő információt a felnőtt ADHD-ról, mély kutatásba kezdett, és végül könyvet írt a témáról. Később ADHD-coach lett, előadásokat tartott a WHO-nak és cégeknek, többek között a Disney-nek.

Egy újabb felismerés akkor érte, amikor rájött, hogy valószínűleg autista is. Noha terapeutája ezt kizártnak tartotta, egy újabb diagnózis végül igazolta az érzését. Az AuDHD (autizmus és ADHD) magyarázatot adott arra, hogy az agya miért küzdött állandóan önmagával.

Ezek a felismerések segítettek neki megérteni, hogy az emberek, akik másképp gondolkodnak, nem „megjavításra” szorulnak, hanem megértésre. Az önismeret nem csupán a túlélés kulcsa – hanem a valódi élet megéléséé is.