Szilágyi Tibornak nagyon fontos a magyar költészet. A Kossuth-díjas színművésznek József Attila versei nélkülözhetetlenek a 60 éve tartó pályája során.
120 éve április 11-én született a magyar kultúra egyik kimagasló alakja, József Attila. A születésnapján pedig 61 éve a magyar költészetet ünnepeljük. Ezen nemes nap alkalmából pedig Szilágyi Tibor a Borsnak elmondta, hogy milyen szerepet tölt be az életében a költészet és József Attila művészete. A Kossuth-díjas színművész munkájából fakadóan egy átlagemberhez képest jóval többet találkozik versekkel, így kimondottan ismeri is azokat, mivel már több mint 60 éve tevékenykedik a színpadon.
„Fellépéseimkor rengeteget szoktam mondani József Attila Levegőt! című versét, ami mindig nagy sikert szokott aratni. Emellett pedig egy fantasztikus költemény, illetve megrendítő dolog az, hogy a mai napig is mennyire aktuális” – nyilatkozott lapunknak Szilágyi Tibor, aki egy kellemes szakmai ártalomnak nevezi azt, hogy a versekkel foglalkozik már megannyi évtizede. Már meg sem tudja számolni, hogy mennyi verset szavalt el életében, de talán József Attila költeményei ott vannak a számára legnépszerűbbek között.
Én a színészeten keresztül 60 éve ünnepelem minden nap a magyar költészet napját. Viszont akik más szakmát űznek, azok figyelmét érdemes felhívni, hogy olvassanak, hallgassanak verseket, mert a magyar költészet fantasztikus. Nagyon jó, hogy van ez az ünnepnap, és bár minden foglalkozás próbálná meg ilyen szinten ápolni a sajátját
– értekezett a népszerű színművész, aki a magyar költészet napja alkalmából egészen biztosan bele olvas valamilyen verses kötetbe.
Szilágyi Tibor szerint nemcsak a környező tájakon jelent valamit a magyar költészet, hanem a magyar nyelv ellenére, az egész világon sokan érdeklődnek iránta. Illetve rendkívül örül annak, hogy mennyire gazdag a költészetünk, viszont elárulta: nemcsak klasszikusokat, hanem kortárs költőktől is szokott verseket olvasni.
Arra külön büszke vagyok, hogy a korosztályomból, aki még megvan, minden pályatárs nagyon sokra vitte. Természetesen ez a saját képességeiknek köszönhetik, de összefügg azzal is, hogy anno kik tanítottak minket: Gáti József, Sulyok Mária. Akkor még nagy követelmények voltak, így először engem fel se vettek a Színművészeti Egyetemre, de másodjára már igen. Miután elvégeztem az egyemet afféle vándorszínészként jártam az országot azért, mert mindig jobb társulatokkal, jobb partnerekkel akartam dolgozni. Talán ennek a mentalitásnak köszönhetem, hogy sok mindent elértem és már több mint 60 éve tart a pályafutásom
– zárta a beszélgetést a Kossuth-díjas színművész.