Cuki kisfiú volt Az ének iskolájában, most már szinte férfi. Meg sem lehet ismerni az énekes palántát, akkorát nőtt.
Három év telt el azóta, hogy Az ének iskolájában ragyogóan szerepelt Bari Lacika. Ma 16 éves nagyfiú, másodéves a konzervatóriumban. És már nem Lacika, sokkal inkább Laci.
– Másoktól is, szinte mindenkitől ezt hallom – mondja Laci. – Nem ismernek fel. Ki kell mondanom a nevem, különben fogalmuk sincs, hogy ki vagyok. Pedig ő az a csodás hangú fiú, aki már három évvel ezelőtt közölte: „Megbolondulok a zenéért, nem tudok nélküle élni!” Akkor Siófokon élt szerető szüleivel szerény körülmények közt egy panellakásban, most Miskolcon a nagymamánál.
– Nem volt nehéz beilleszkedni, hiszen hét-éves koromig itt laktam, utána költöztünk Siófokra. A Bartók Zeneművészeti Gimnáziumba járok, klasszikus szakra. Komolyabb szinten, konzervatóriumban tanulom a zenét. Zongorázok, dobolok, basszusgitáron játszom és bőgőzöm is. Szeretek kiteljesedni és tudni, hogy mit csinál mögöttem a zenekar. Klasszikus zongoraművész szeretnék lenni és világhírű énekes. Ez hatalmas álmom. Nem véletlenül, hiszen Laciéknál családi hagyomány a zenélés, a rokonai muzsikálnak az Egyesült Államoktól kezdve Japánon át a világ szinte minden pontján. A kicsi Lacika három éve még azért énekelt, hogy örömet szerezzen súlyos beteg nagypapájának, aki, amióta megszületett, azt mondogatta neki, hogy nagy ember lesz belőle.
– Sajnos nem sikerült meggyógyulnia – mondja szomorúan.
– Ő is zenész volt, nagybőgőn játszott. Szerettem, imádtam! Az én szememben mindig ő volt a legjobb ember és az is marad. Persze a zene mellett a lányok is jelen voltak az életében már 12 évesen is, de a mindent elsöprő érzés még várat magára.
– Szerelmes nem voltam még, az érzéseket nem lehet irányítani – vonja meg a vállát.
– Barátnők vannak, de komoly kapcsolatom nincs. De erre most nem is érnék rá. A Sztárban Sztár + 1 kicsiben Peter Sramekkel énekelek együtt vasárnap. Jól megértjük egymást, hiszen ő is fiatal, hét év van köztünk.
