A legendás zenekar vezetője nem bocsátja meg, hogy énekesük annak idején faképnél hagyta őket. Ezen az sem változtat, hogy Demjén Ferenc nemrégiben egy súlyos műtéten, majd agyérgörcsön esett át.
Idén lesz nyolcvanéves Bergendy István, a hatvanas-hetvenes évek egyik legnépszerűbb zenekarának vezetője. Az ő bandájában lett országos kedvenc Demjén Ferenc, slágereiknek se szeri, se száma. Ki ne emlékezne az Iskolatáska, a Sajtból van a hold, a Szellemvasút vagy a Darabokra törted a szívem dallamaira? Manapság mégsem lehet hallani ezeket a nótákat, Bergendy Istvánékat nem dobta felszínre a retróhullám. A zenész nem is bánja, szerinte kamu az „élő” retrózás, semmi köze a zenéléshez, ha playbackről szól a sokéves muzsika. Jó, ha egyáltalán bekapcsolt mikrofonba énekelnek, és nem csak tátognak a fellépők.
– Mi mindig élőben koncerteztünk. A zenészek játszottak a hangszereken, és természetesen az énekesek is élesben nyomták – jelenti ki. – Talán nem volt véletlen, hogy a fellépéseinken állandóan telt ház volt, sokan kiszorultak a klubokból, illetve állandó helyünkről, a Golgota utcai művelődési házból. Szóval tőlem távol áll, hogy csak imitáljam a muzsikálást, így nem hiányzik a fellépés sem. Két éve végleg fel is oszlattam a bandát, ajándékba minden tag kapott valamilyen hangszert. Az enyémet és az öcsémét Péter unokája örökölte.
Sokan úgy vélik, akkor tört meg az együttes lendülete, amikor Demjén Ferenc kilépett a zenekarból.
– Ez így nem igaz, folytattuk a munkát, tettük a dolgunkat, bár bevallom, nagyon megharagudtam Rózsira, amiért faképnél hagyott bennünket. Lelépett tőlünk, pedig sokat köszönhetett a bandának.
A jelek szerint Bergendy nem könnyen bocsát meg, mert azután sem békült ki Rózsival, hogy az énekes komoly csípőműtéten esett át, majd lábadozása közben agyérgörcsöt kapott.
– Nem tartom vele a kapcsolatot. Egyszer, tizenöt éve mentem el a Kongresszusi Központba, de már azt is megbántam.
A Bergendy együttes számtalan formációban élt tovább, de a stílus, a hangzás „bergendys” maradt még akkor is, ha úgynevezett szalonzenekarrá váltak. Koncerteztek külföldön, tévéműsorokban szerepeltek, és Bergendy István filmzenéket komponált Mészáros Márta vagy Kósa Ferenc rendezők alkotásaihoz. Legismertebb filmes munkája mégis a Süsü, a sárkány című bábfilm zenéje lett, amelynek dallamát gyermek és felnőtt egyaránt dúdolta az egész országban. Aztán kitört a botrány: állítólag nem is Bergendy szerezte a híres főcímdalt, amely kísértetiesen hasonlít egy amerikai zenész 1970-es szerzeményére.
– Nem is ismertem az amerikai pasast, akiről azt állították, hogy elloptam a számát. Állítólag azt mondta, nem létezik, hogy egy magyar szaxofonos ilyet tud írni. Erre ugrottak rá a jóakaróim, amin azóta is röhögök. Talán, ha két-három taktusban hasonlíthat a nótám az amerikaira, de azt gondolom, hogy az elmúlt ötven év valamennyi ismert világslágere is hajaz némileg egymásra. Újat már szinte lehetetlen hozni, elődeink szinte mindent megírtak. Egykor Beethovent és Bachot is meggyanúsították dallamlopással. Ettől még óriások maradtak.
