Húsz év telt el Zámbó Jimmy halála óta, de még mindig újabb titkok derülnek ki róla. Bár ezrek szerettek volna a közelébe férkőzni, Jimmy mégis egy mosonmagyaróvári házaspárt fogadott leginkább bizalmába, életének utolsó két évében igen szoros, bensőséges viszonyt ápolt velük.
Lautner Marika máig őrzi Jimmy fotóit, aláírását, a közös képeket, és minden emléket, amely az énekesre emlékezteti őt.
– Édesapám nagyon beteg volt, amikor valaki adott egy Jimmy-kazettát, amit a kocsiban hallgattam mindig. Nem is tudtam, ki ez az ember, de a dalai hozzám szóltak, nagyon megérintettek. Amikor elszakadt a kazetta szalagja, bementem a boltba, hogy adjanak egy másikat, akkor derült ki számomra, hogy ki is az előadó. Imádtam minden számát, úgy éreztem, hogy a lelkemhez szólnak, és segített a nehéz időszakban – elevenítette fel az 1998-as évet Marika a Blikknek, aki nem sokkal később egy újságban látta a felhívást, hogy a rajongók telefonon beszélhetnek Jimmyvel.
– Furcsa megmagyarázni, de valahogy az első pillanattól éreztük, hogy megvan köztünk az összhang. Szívből jövő barátság volt ez, sosem közeledett hozzám Jimmy, ahogyan én sem hozzá, ráadásul mindig a férjemmel mentem a koncertekre,
ahová egy idő után VIP-belépőt kaptunk, az öltözőjébe is bemehettünk – mondta Marika, aki ezt követően szinte minden egyes fellépésén ott volt, így a Király titkait is ismerte.
– Nem sokkal a halála előtt bevallotta nekem, hogy mennyire magányos. Sosem felejtem el, egyszer mentem be hozzá a koncert után, ott ült a széken, könyöke a térdén, az arca a tenyerébe temetve.Kérdeztem tőle, hogy „Mi van, Király?”, mire ő csak annyit válaszolt, „Király, Király, de milyen magányos Király”.
Ez a mondat azóta is cseng a fülemben. Jimmy sokakat a bizalmába fogadott, de a legtöbbről kiderült, hogy érdekből van vele, ezért egy idő után hamar eltaszított magától mindenkit, félt a csalódástól. A mi barátságunk azonban töretlen volt.
Marika nagy titkok tudója, ugyanis nemcsak az énekes öltözőjébe volt bejárása, Jimmy őszintén beszélt előtte családról, gyereknevelésről és üzletről is.
– Nagyon megbízott bennünk, és sosem árultuk el őt. Ennyi évvel a halála után sem árulom el a titkait, pedig nagyon sok dolgot hallottunk, amikor egy asztalnál ültünk.
Sosem felejtem el, mindig nála volt az aktatáskája, amiben volt pénz, iratok és a fegyvert is ott tartotta, nem csinált titkot belőle – emlékezett vissza Marika, aki férjével – aki évekkel ezelőtt elhunyt – még külföldre is követte kedvencét, ajándékot is vitt mindig.
