"Sírva fektettem le Borit, a lelkem nagyon fáj" - minden nap egy küzdelem a 14 éves súlyos beteg lánynak

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 20. 10:00

14 éves Borika mindennapjai folyamatos küzdelemmel telnek: súlyos hipotóniája miatt az önálló mozgás is hatalmas erőfeszítést igényel. Anyukája, Barbara minden nap a félelem és a remény között egyensúlyozva támogatja Borit a fejlődésében, miközben a család a betegséggel járó lelki és anyagi terheket is viseli. Mutatjuk, hogy van a hipotón kislány az intenzív után!

Tamás Borika, a 14 éves oroszlányi kislány mindennapjai egy állandó küzdelemről szólnak. Már kisgyermekként diagnosztizálták, a kislány súlyos hipotón, amely extrém izomgyengességet jelent, így az önálló mozgás is hatalmas kihívást jelent a számára. Bori azonban nem adja fel: kitartóan dolgozik azon, hogy elérje célját, az önálló járást és mozgást. Az út messze nem egyszerű, és Bori anyukáját komoly anyagi és lelki terhek is sújtják.

"A lelkem nagyon fájt érte" - a súlyos hipotón Bori újabb műtétre vár

Az elmúlt években Bori számtalan fejlesztésen és terápián vett részt, melyek évente milliós nagyságrendű költséget jelentenek a család számára. Barbara szerint minden apró lépés, minden fejlődés hatalmas erőfeszítésbe kerül.

Nagyon régóta küzdünk már Borival, pontosan három hónapos korában kaptuk meg a diagnózist: extrém hipotóniás. Az azt jelenti, hogy az izmai olyan puhák, mintha tejfölből lennének, és sajnos ez az értelmi fejlődésére is hatással volt

– meséli Laky Barbara, Bori édesanyja.

Bori és Barbara küzdelmei azonban újabb fordulatokat hoztak idén, január végén ugyanis a kislány az intenzív osztályra került. Bori délután befulladt és elájult, ezért Barbara azonnal mentőt hívott.

Napokig az intenzíven voltunk, Tatabányán. Bori vérképe és a röntgen tüdőgyulladás gyanút mutatott. Antibiotikumot kapott és közel öt napig bent tartottak minket

– osztotta meg Barbara Bori hirtelen jött rosszulléte kapcsán.

Bár a kislány állapota súlyos volt, a gyors orvosi beavatkozás és a gyógyszerek segítettek a stabilizálásában. Néhány nappal később Bori hazatérhetett a kórházból, de a család lelki terhei továbbra sem szűntek meg.

Bori szerencsére jobban lett, bár miután hazamentünk még csúnyán köhögött. Rajtam viszont a kórház után jött ki a feszültség és a lelki nyomás. A minap sírva fektettem le aludni Borit. Az eszemmel tudtam, hogy már nem lesz baja, de a lelkem nagyon fájt. Ez a pár nap rávilágított arra, mennyire folyamatos figyelmet igényel Bori állapota, és mennyire nehéz anyaként egyensúlyozni a félelem és a remény között

– vallja Barbara.

Február 7-én újabb vizsgálat következett a szívzörej és a szív körüli folyadék miatt.

Borikával szívzörej miatti ellenőrzésre mentünk megint vissza a tatabányai kórházba. Sajnos vizet találtak a szívénél, így haza sem engedtek minket, újra az intenzíven találtuk magunkat. De szerencsére nagyon jól reagál a gyógyszerre, már az első nap után csökkent a víz

- magyarázta Bori anyukája.

Ez a helyzet is rávilágított, hogy minden nap egy új küzdelem, és a családnak folyamatosan készen kell állnia a váratlan helyzetekre. Február 18-án érkezett a következő nagy hír: a Gerinccentrumból először jelezték, hogy műtenék Borit. A műtétnek azonban tolódnia kell: a kislány tüdőgyulladása és a szív körüli víz miatt a beavatkozás elhalasztásra került.

Délelőtt hívtak a Gerinccentrumból, hogy hamarosan műtenék Borit. Viszont a tüdőgyulladás, meg a szív körüli víz miatt ez tolódik. Holnap újabb kontroll a kardiológián, és utána írnom kell a Gerinccentrumnak, hogy mit mondtak. Gondoljatok Borira!

– írja Barbara az Aranyhaj Világa oldalán.

Bori már nyugodtabb, de a bizonytalanság továbbra is jelen van a kis család életében. Barbara folyamatosan figyeli Bori állapotát, miközben a kislány a terápiát folytatja.

Mióta elváltunk, egyedül felelek a háztartásért és mindenért is Borival kapcsolatban. Ő nem tud kis lépésekben önállósodni, nekem kell megteremtenem a társaságot, a biztonságot és a fejlesztést az ő számára és ez nagyon nehéz

-mesélte az anyuka.

Azonban Bori minden apró lépése hatalmas öröm a számomra. Minden nap egy új küzdelem, de hát nincs mit tenni, menni kell tovább

- zárja gondolatait Laky Barbara, Bori betegsége kapcsán.

A család most a közösség támogatására is számít, hogy Bori a lehető legjobb körülmények között, szeretetben és biztonságban folytathassa fejlődését.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!