Fia után halt az apa, mindkettejüket hiába próbálták újraéleszteni - nehéz pillanatokról mesélt a mentős, aki 45 év után nyugdíjba ment

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2026. május 29. 16:45

Volt beteg, akit sikerült visszahozni a halálból és később integetve találkozott vele újra az utcán. Más történetek, például egy 13 éves fiúé, azonban örökre fájó emlékként maradtak meg benne. Csulik Ferenc nyugdíjba ment, 45 év után búcsúzott a mentőszolgálattól és a Borsnak mesélt pályafutása legmeghatóbb pillanatairól.

Nyugdíjba ment Csulik Ferenc, 2026. május 13-án teljesítette utolsó szolgálatát a Váci Mentőállomáson. Búcsúzott az Országos Mentőszolgálattól: ezzel egy rendkívüli, 45 éven át tartó, izgalmakban és eseményekben gazdag szolgálat ért véget. Megkértük, hogy mesélje el két legemlékezetesebb történetét – egy sikeres és egy sikertelen mentést.

45 év után nyugdíjba ment Csulik Ferenc

A mentős 1981 augusztusában csatlakozott az OMSZ közösségéhez. Az elmúlt 45 év szinte minden pillanatára emlékszik. Örömmel idézi fel a sikeres pillanatokat, az életmentéseket. Általában elvállalta a szilveszteri ügyeleteket. Egy ilyen alkalommal emlékezetes módon mentett életet. Egy idősebb úrhoz hívták a mentőt, aki Junoszt televízióját vitte be éppen a Gelka szervízbe, hogy meg tudja nézni a szilveszteri műsort. Ott lett rosszul, megállt a szíve.

Éppen egy kereszteződésben álltunk a piros lámpánál, amikor riasztottak minket. A Gelka közepén feküdt egy idős bácsi. Újraélesztés, ellátás — sikerült visszahoznunk az életbe. Ezután bevittük az Árpád Kórház intenzív osztályára. Teltek a napok, a hetek, talán már hónapok is. Az eset lassan kezdett elhalványulni bennünk. Egyik nap éppen az Árpád Kórházból jöttünk ki. A gyalogátkelőhelynél álltunk a piros lámpánál. A járdán állt egy idős néni, karon fogva egy bácsit. Felismertük: ő volt az, akit korábban újraélesztettünk. Ránk nézett és integetett

- idézi fel Csulik Ferenc.

Néha a mentősnek nem is kell több, mint egy integetés vagy egy mosoly. A több évtizedes szolgálat alatt azonban voltak olyan esetek, amikor hiába tettek meg mindent, tragédiák tanúi lettek, amelyeket nehéz elfelejteni.

Egy 13 éves fiúhoz mentünk ki, aki éjszaka, álmában hunyt el. A család furcsa zajokra ébredt fel, és amikor bementek a szobájába, a fiú már nem élt. Azonnal megkezdtük az újraélesztést, hosszú ideig, minden erőnkkel dolgoztunk. Mindent megtettünk érte, de sajnos nem sikerült visszahoznunk

- meséli szomorúan.

Miután visszaértek a mentőállomásra, alig fél órával később újabb hívás érkezett a még kint lévő gyermekorvosi ügyelettől: az édesapa is rosszul lett, most élesztik újra. A csapat azonnal visszament a helyszínre, de sajnos az apukát sem sikerült megmenteniük. Közben a nagymama próbálta összetartani a családot és kezelni a felfoghatatlan helyzetet: a kisebb, négyéves gyermeket átvitte a szomszédokhoz, hogy megóvja attól, ami otthon történt. Az édesanya olyan súlyos sokkos állapotba került, hogy a pszichiátriára kellett szállítani.

Kollégájával, Ternay Istvánnal, aki nemcsak mentő gépkocsivezető, hanem tűzoltó is Fotó: olvasói

A nehezebb helyzetekben mindig számíthattak egymásra az Országos Mentőszolgálat munkatársai. Csulik Ferenc kiemeli: sokat köszönhet Cserkuti Csaba mentőtisztnek, Keszthelyi Attila doktorral is sok mindenen mentek keresztül, de az összes kollégájára szeretettel gondol.

Ez a 45 év mindent jelentett nekem, az életem volt a mentés. Ha egy kicsit sarkítva fogalmazok: az volt az otthon és néha hazajöttem

- vallotta a mentőápoló.

Most, hogy Ferenc végre pihenhetne, tele van tervekkel: szeretné folytatni az oktatást, illetve már elkezdte a házuk felújítását.

A nejem szokta mondani, üljél már le egy kicsit, reggel óta meg sem állsz. Ha végeztem a dolgommal, majd leülök. Ez azóta is így van

- meséli mosolyogva.

Kolléganője, Füleki Viktória is elbúcsúzott tőle Fotó: olvasói

A váci mentőállomás meghatározó alakja volt, mindig számíthattak rá bajtársai. A fiatal mentőápolókat különös figyelemmel segítette: tanította, terelgette és támogatta őket pályájuk első lépéseinél. Utolsó szolgálati napját könnyes szemek, ölelések és megható pillanatok jellemezték.

Én erről az egész tervezésről semmit sem tudtam. Annyira ügyesen csinálták. Mindenki benne volt. Még a budapesti irányítás is benne volt. Még a családom is tudott róla, csak én nem

- mondja meghatottan a mentősök Feri bá’-ja. Utolsó szolgálati napján kollégái szeretettel és megható szavakkal búcsúztak tőle:

A szolgálatokban mindig volt valami, amiről tudtuk, hogy Feri bá’ dolgozik. Hiányozni fognak a történeteid, a nyugalmad, a bölcsességed, és persze a finom sütik, amiket sokszor hoztál nekünk

– köszöntek el tőle.