Fiáról vallott Kökény Attila: „Nagyon jó látni, hogy már most is vannak fellépései”

Lali otthon lakik még, halad tovább az egyetemmel. A Megasztár miatt halasztania kellett, de szeretné befejezni én pedig hagyom, hogy a saját útját járja, mert az édesanyjával így döntöttünk. Én sem voltam rátapadva sem édesapámra, sem a tesóimra, pedig mindkét bátyám zenész. Minden egyes lépés, ami jól alakul számára, az kizárólag az ő sikere lesz és ez így is van rendjén. Természetesen egy-egy nagyobb volumenű koncertemen szeretném, ha ő is fellépne, de nem fogom elvinni minden turnéállomásra.

Januárra és februárra is vannak már fellépései, sőt mi több, a márciusi nőnapra is. Az év első negyede a zenészeknek mindig holtidő, jóformán nem is szoktak koncertek lenni ilyenkor, őt pedig több helyre is hívták. Volt egy élő zenekaros fellépése is, amire ötven ember vett jegyet, a végén még azt is megkérdezték tőle, hogy mikor lesz a következő, ezek óriási nagy dolognak számítanak. Mindennek megvan a maga hozadéka, én mindig azt mondom neki, hogy ha most sokat dolgozik és gyártja a dalokat, akkor ott lesz az emberek fejében és ott lesz a köztudatban is, vagyis hívni fogják mindenhova.

Őszinte leszek, nagyon jó ezt látni. Pont azt mondtam neki is, hogy ha mindig mellettem lenne, akkor mindig engem hívnának, hogy legyen neki is fellépése és nem gondolnának rá külön. A Megasztár ilyen szempontból egy nagyon jó lehetőség volt neki a leválásra, amiről nagyon határozottan és jól is döntöttünk. Leültünk közösen megbeszélni és ő is úgy érezte, hogy szeretné megpróbálni. Tizenhat évesen én is a magam útját jártam már, ő most tizenkilenc, és nagyon megerősítette őt ez a műsor emberileg. Örülök neki nagyon és persze elmondhatatlanul büszke is vagyok rá.

A baba a bátyám fiának kislánya és december 23-án született. Akkor nem volt lehetőségem meglátogatni, mert fellépéseim voltak és nem voltam itthon, illetve egy ideig betegeskedtem. Pár napja viszont a kezemben tarthattam és meg is fürdettem, nagyon aranyos. Nosztalgikus nagyon, ilyenkor előtör belőlem az az érzés, amikor az én gyerekeim voltak még ilyen picik, hiányzik ez a korszak. Most már a legkisebb gyerekem is majdnem húsz éves és az unokáim is rohamtempóban nőnek, hat, öt, négy és három évesek, a legnagyobb hamarosan iskolába megy. Jó dolog megélni, hogy mindig történik valami a családban