Magabiztos léptekkel, ám némi izgalommal indultam el a Las Vegas Casino Atrium EuroCenter pókerasztalához. A sajtótájékoztató keretében megrendezett pókerversenynek ugyan nem volt komoly tétje, hiszen nem a saját pénzemet tettem kockára, és igazán nagy nyeremény sem kecsegtetett, ám mégis izgultam. Izgultam, mert eddig egy pókerasztalnál – ami igazából egy dohányzóasztal volt a nappali közepén – csak a barátaimmal ültem, akikkel hol némi apróban, hol pedig szotyiban játszottunk. Ez a délelőtt azonban más volt. Profi körülmények között, profi osztóval, félig-meddig ismeretlen emberekkel ültem le pókerezni, olyanokkal, akikről nehezebben tudom eldönteni, mikor blöffölnek, elvégre nem töltöm velükegyütt a szabadidőmet, mint a haverokkal.
Már a kártyák keverése is más volt, olyan gyorsan pörögtek a lapok az osztó kezében, hogy szemmel szinte alig tudtam követni. Ezzel egy nagy teher került le a vállamról, ugyanis utálok keverni, kell hozzá kézügyesség, az pedig nekem nagyon nincs. Bár sokszor elgondolkodtam azon, milyen lehet „rendes” körülmények között pókerezni, kicsit másképp képzeltem. A filmsztárhoz hasonlóan szerettem volna játszani, napszemüveget hordani, whiskyt kortyolni és szivarral a számban bezsebelni a hatalmas pénzt.
Ám ezekből egyik sem valósult meg. Olyan sötét volt a teremben, hogy napszemüvegben még a kártyát sem láttam volna, bent a teremben nem lehet dohányozni, így a szivart is kilőhettem, míg a verseny reggel tízkor kezdődött, ezért furcsán néztek volna rám a kollégák, ha whiskyvel indítom a napot. No, de akkor így mi értelme van? - gondoltam, egészen addig, amíg el nem kezdődött a játék. Az első pár körben nyertem is, és szép lassan estek ki az emberek mellőlem. Megcsapott a győzelem szele, már azon kezdtem gondolkodni, ha megnyerem az egyik díjat, a pókerszettet, rendezek otthon egy bulit, ahol elmesélem, 14 fős mezőnyben sikerült elsőnek lennem.
Beültünk a döntő asztalra, ahol már csak nyolcan voltunk versenyben. Mellettem Majka, akiről tudtam, hogy nagy játékos, és bár, nem igazán vette komolyan a versenyt, azért büszke voltam, hogy egy „profit” sikerült magam mögé utasítanom.
Már csak négyen voltunk versenyben, vagyis még egy siker és enyém a pókerszett. Jöttek is a jó lapok, meleg bizsergést éreztem az ereimben, megcsapott a győzelem mámora. Két pár, erre All-int kell mondanom. Szerencsére kollégám, Kecskeméti Zoltán tartotta. A kártyák mutatásának feszült pillanata következett. Pár másodperc volt, de nekem sokkal többnek tűnt. Aztán jött a felismerés, a szín lenyomta az én két páromat. Buktam. A nyeremény kapujában véreztem el, ez elég rosszul esett. Hívtam is rokonságom, hogy elmeséljem, mi történt. Öcsém megnyugtatott, ilyen ez a játék, nem nyerhetsz mindig.
És ha egy üzlet beindul! Meghívást kaptam a sportág legnagyobb hazai megmérettetésének, a Budapest Poker Opennek a selejtezőjére, amit ha megnyerek, indulhatok a magyar bajnokságon, ahol már óriási lóvé ütheti a markomat. Lehet átlapozok egy Ferrari-katalógust...
