A túlzásba vitt sófogyasztás kockázataira már iskolás korban felhívják a figyelmünket – de mi a helyzet akkor az ásványvizek sótartalmával? Melyek azok a sók, amelyekről az ásványvizek kapcsán beszélni szoktunk?
Amit talán kevesen tudnak, hogy a “só” egy gyűjtőfogalom, amely több különböző vegyületet foglal magában. Melyek is ezek?
A konyhasó (nátrium-klorid) a sók egyik legismertebb formája, amit ételeink ízesítésére használunk. Ezzel szemben az ásványvizekben található sók különféle ásványi anyagok, mint például kalcium-, magnézium- vagy kalium-sók. Ezek az ásványi anyagok természetes úton oldódnak ki a talajból és a kőzetekből, amikor a víz áthalad rajtuk, ezzel biztosítva egyedi összetételét és az egészségünkre gyakorolt hatását.
Tehát az ásványvízben található sók nem azonosak a konyhasóval, hanem az ásványi anyagok vízben lévő jelenlétéről biztosítanak.
Vannak olyan ásványi anyagok, amelyek elengedhetetlenek az egészséges szervezet működéséhez. A vízben oldott ásványi anyagokat elektrolitoknak nevezzük – amelyek közül például a nátrium, a kálium, a kalcium és a magnézium alapvető szerepet játszanak a sejtműködésben, az izom-összehúzódásban, az idegi jelek továbbításában.
Az ásványvizek különleges tulajdonsága – amire az elnevezés is utal –, hogy természetes módon, a szervezet számára szükséges mennyiségben és összetételben tartalmazzák az elektrolitokat. Gyakran valamilyen só formájában: például kálium-kloridként vagy magnézium-szulfátként. Amikor tehát azt állítjuk, hogy egy ásványvízben só van, azzal nem arra gondolunk, hogy konyhasót szórunk bele. Minden ásványvízben vannak sók (ásványi sók), ezek miatt beszélhetünk ásványvízről – hangsúlyozza Lauf Dorottya, a Magyar Ártalomcsökkentő Egyesület dietetikusa.
Érdemes azonban közelebbről is megvizsgálni azokat a tévhiteket és mítoszokat, amelyek az ásványvíz-fogyasztáshoz kapcsolódnak. Talán a legelterjedtebb közülük, hogy az ásványvizek sótartalma az egészségünkre ártalmas lehet. Alighanem már a bevezetőből is kiderül, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Ha egy palackon az „ásványvíz” felirat szerepel, a benne lévő ásványi anyagok pontos mennyisége ugyan márkánként eltérő lehet, de az bizonyos, hogy védett vízadó rétegből származik, az ásványianyag-összetétele ismert, állandó és megfelel az élettani szükségleteinknek, a kitermelése pedig hatóságilag előírt és ellenőrzött szabályok szerint történik. Az ásványvizek sótartama tehát nemhogy nem kockázatos, hanem egyenesen hasznos: a szervezetünknek szüksége van ezekre az értékes elektrolitokra.
Szintén széles körben hangoztatott tévhit, hogy az ásványvizeket magas sótartalmuk miatt kerülni kell a nátriumszegény diéták során. Ez az állítás már ott megbicsaklik, hogy az ásványvizekben nem haladja meg az egészségünk szempontjából ajánlott mennyiséget a sótartalom. Ráadásul léteznek kifejezetten nátriumszegény ásványvizek is, amelyek nátriumtartalma 20 mg/liter alatt van, így egyértelműen ajánlhatók a nátrium csökkentett diétákban. A nátriumtartalom különösen fontos szempont babavizek esetében is, hiszen, ha egy vizet csecsemők is fogyaszthatnak, akkor annak meg kell felelnie a szigorú határértékeknek, így nem rendelkezhetnek magas nátrium – vagy sótartalommal. Magyarország kedvező hidrogeológiai adottságai miatt abban az előnyös helyzetben van, hogy európai összevetésben is rendkívül széles ásványvíz-választék található nálunk, amelyben szinte minden diétához és egészségi állapothoz meg lehet találni a megfelelőt.
„Az ásványvizek magas sótartalma miatt jobb, ha inkább szűrt csapvizet iszunk” – gondolják sokan, pedig mint már tisztáztuk, az ásványvizek sótartalma nem magas. Tény, hogy szűrt csapvizet is lehet palackozni, ám nem szabad ráírni, hogy ásványvíz, mert itt más termékkategóriáról van szó. Az ásványvíz besorolás egyszerre jelenti az eredeténél fogva nagy fokú tisztaságot és az egészségügyi szempontból kedvező ásványianyag-összetételt: azért isszuk, mert szennyeződésektől mentes, és mert az értékes sói nélkülözhetetlenek a szervezet zavartalan működéséhez.
