Másfél évvel a győri kosarasok tragikus buszbalesete után edzésbe állt Natasa Kovacsevics. A 20 éves szerb játékos műlábbal játszik.
Köszönöm, jól vagyok – válaszolt a Bors első magától értetődő kérdésre Natasa. – Sok a teendőm az edzéseken és az egyetemi tanulmányaim is lekötnek. Amennyire csak lehet, élvezem és megpróbálom különlegessé tenni minden napomat. Az Európai Kosárlabda-szövetség ifjúsági nagyköveteként is munkálkodok, és azon vagyok, hogy minél többen nézzék majd a júniusi magyar-román Eb-t. S persze ott van a nevemet viselő alapítvány, amellyel a tartósan sérült sportolók rehabilitációját támogatjuk.
Hogyan tudott megbirkózni a baleset okozta traumával, hogy alapjaiban megváltozott az egész élete?
Talán azzal, hogy ezt is újabb kihívásnak fogom fel. Korábban is pozitív volt az életszemléletem, így most ebből a helyzetből is igyekszem a legjobbat kihozni. Eddig sikerült.
Milyen volt a baleset utáni első edzése? Mit érzett, mire gondolt a pályán?
Erőnléti edzéseim eddig is voltak, de ez volt az első tréningem korábbi csapatommal, a belgrádi Partizannal. Elragadtak az érzelmeim, egyszerre volt könnyfakasztó és felemelő a pillanat, hiszen a klubban játszó lányok a legjobb barátaim, akik hihetetlen szeretettel fogadtak. Még csak próbálgatom a lehetőségeimet, feszegetem a határaimat. Az a célom, hogy újra profi szinten kosarazhassak, de őszintén szólva, egyelőre csak élvezem a játékot, és szembenézek a napi kihívásokkal, mert vannak tőlem független, hátráltató tényezők is. De azon vagyok, hogy mihamarabb visszatérjek a régi kerékvágásba.
Ezek szerint még nem mondott le a válogatottságról?
Az a sportoló karrierjének a csúcsa. Már megtapasztalhattam, milyen csodálatos a nemzeti csapatban játszani. De mondom, nem terhelem magam a múlt emlékeivel és terheivel, sem a jövő lehetőségeivel vagy elvárásaival. Keményem edzem, mert úgy érzem, semmi sem lehetetlen.
Tartja a kapcsolatot egykori győri csapatával?
Győr mindig a szívem csücske lesz. Kapcsolatban vagyok az elnökkel, Füzy Andrással, Görbe Lászlóval, Milica Ivanoviccsal és a többi játékossal is. De sokszor beszélek az ETO focistáinak klubigazgatójával, Szasa Sztevanoviccsal is. Mindannyian különleges helyet foglalnak el az életemben.
