Nehéz döntést hozott Douchev-Janics Natasa és bolgár férje, Andrian Dusev: Nati szülőfalujába, Bácskapalánkára íratták be oviba Milanát.
Janics Nati és férje, Andrian 2010 óta házas, azóta szinte minden idejüket együtt töltik. Évente talán ha két nap van, amit külön vannak, életük a kajak-kenu körül forog. Eddig kislányukat, az ötéves Milanát mindenhova vitték magukkal, járt velük a bolgár és a mexikói edzőtáborban, ismer mindenkit a kajakos közegben, gyönyörű mosolyával elbűvöli a teljes mezőnyt, de a szülei most úgy döntöttek: kell a kislánynak az állandóság.
– Több oka is van annak, hogy így határoztunk – kezdi Nati. – Egyrészt mi Andróval egy keverék nyelvet használunk, amit rajtunk kívül senki sem ért, ez a szerb és a bolgár egy furcsa mixelése. Egyre több gondja volt Milanának abból, hogy ő is ezt a nyelvet beszéli, egyszerűen nem értik meg a társai. Másrészt egyre jobban igényli a saját korosztálya társaságát. Az, hogy mindenhova vittük magunkkal, addig nem okozott gondot, amíg kicsi volt. De most már szeretne a vele egykorúakkal játszani, beszélgetni, ám ha velünk van az edzőtáborban, akkor csak felnőttekkel találkozik. Vagyis ez az élet nem mehetett tovább: egy nem létező nyelven beszélt, és csak felnőttekkel érintkezett.
– Ezért jutott eszünkbe, hogy mi lenne, ha az olimpiáig Bácskapalánkán járna oviba. Anyukám örül, hogy a gondját viselheti, ott végre csak egy nyelven kommunikál, és nem keveri a bolgárt, a szerbet, a magyart, az angolt és a spanyolt – merthogy a mexikói edzőtábor idején még ez a nyelv is bekavart neki –, úgy érzem, hogy most ez a legjobb, amit érte tehettünk. Nekem persze szörnyen hiányzik, naponta többször is beszélek vele Skype-on, de az ő érdekében meg kellett hoznunk ezt a döntést. Tudom, hogy ezeket a hónapokat nem pótolhatom be soha, de igyekezni fogok, és persze amikor csak tehetem, rohanok hozzá haza Bácskapalánkára.
