Olimpiát nyerni óriási dolog. Megvédeni a címet viszont egészen elképesztő. Szilágyi Áron London után Rióban is aranyérmes lett kardvívásban, és ezzel a magyar sport legnagyobbjainak egészen szűk elitjéhez csatlakozott.
„Mondják, a címet megvédeni mindig nehezebb, mint megszerezni. Tapasztaltabb és idősebb vagyok, a fiatalos lendületem és a kiszámíthatatlanságom már nem lesz meg, de megpróbálom őket meglepni. Ez is a verseny lényege: túljárni a másik eszén” – nyilatkozta Brazíliába utazása előtt Szilágyi Áron. Amit elképzelt, bejött neki. Egyébként is a tökéletesség jellemzi.
– Úgy vágott neki az olimpiának, hogy most ő a Fradi. Hogy mindenki őt akarja majd legyőzni. Tudatosan nézett szembe ezzel a teherrel – árulta el a Borsnak dr. Kárpáti Róbert sportpszichológus, aki Áron mentális felkészítésében segédkezett.
Áron fogékony a munkára, hiszen maga is pszichológusnak tanul, ráadásul a szakember jól ismeri a pástok világát, ő is mindmáig vív, párbajtőrben orvosvilágbajnokságot nyert. Alaposan feltérképezték az ellenfeleket, kielemezték a testbeszédüket, és ebből következtetéseket vontak le a riválisok személyiségére. Ilyen mélységű, tudományos munkát a kiutazó 160 magyar sportoló egyike sem végzett, az szinte biztos.
– Áron rendkívül összeszedett, jó gondolkodású, remek személyiségű, precíz ember. Minden döntését hosszas mérlegelés előzi meg – jellemezte őt Kárpáti, amivel arra is utalt, hogy a múlt szeptemberi, váratlan edzőcseréje is bevált. – Őt soha nem fogjuk látni kijönni egy lottózóból – tette hozzá Kárpáti.
Áron otthonról hozza a racionalizmust. Mindent patikamérlegre tesz, ami szintén nem véletlen: anyukája gyógyszerész, apukája pedig adószakértő. – Az imént beszéltem vele, mondtam neki, ezek után Tokióban is nyernie kell. Erre ő azt felelte, nem úgy van az, oda még előbb ki kell jutni... Ő ilyen.
Párja, Szántó Beáta Rióban izgulta végig a küzdelmét, szülei otthon, a lakásukban (anyukája nem bírja a túlzott feszültséget, ezért nem is szokta nézni a versenyeit), úgy tudjuk, testvérei, a 23 éves Fruzsina és a 27 éves Dániel a Vasas Pasaréti éttermében szurkolták ki az újabb aranyérmét. Ahogy Áron, a családja sem szereti a túlzott nyilvánosságot, noha Áron remekül kommunikál. Olyannyira, hogy Kárpáti szerint ebből fog pályafutása befejezése után megélni.
– Én nagyon komoly sportdiplomáciai karriert tudok elképzelni neki. Intelligens, felkészült, nyelveket beszél. Akár a NOB-elnöki tisztségig is eljuthat – mondta.
Darnyi Tamás, úszó (200 és 400 vegyes): 1988, 1992
Egerszegi Krisztina, úszó (200 hát): 1988, 1992, 1996
Elek Ilona, vívó (tőr): 1936, 1948
Fuchs Jenő, vívó (kard): 1908, 1912
Kárpáti Rudolf, vívó (kard): 1956, 1960
Keleti Ágnes, tornász (műszabadgyakorlat): 1952, 1956
Kozma István, birkózó (kötöttfogás): 1964, 1968
Magyar Zoltán, tornász (lólengés): 1976, 1980
Nagy Tímea, vívó (párbajtőr): 2000, 2004
Papp László, ökölvívó (nagyváltósúly): 1952, 1956
Takács Károly, sportlövő (gyorstüzelő pisztoly): 1948, 1952
– Londonban egy sikerre éhes 22 éves, most pedig egy végleg beérett klasszis. Mentálisan, állóképesség dolgában csúcson volt, a nyomába sem érhettek a kihívói – mondta Somlai Béla, aki hét éven keresztül, tavaly őszig irányította a felkészülését.
– Álomszerű volt Szilágyi Áron aranyérme – mondta lapunknak Kulcsár Győző, négyszeres olimpiai bajnok párbajtőröző, valamint a riói aranyérmes Szász Emese edzője –, hiszen már hazafele utaztunk a repülőgépen, amikor vívott. Lefeküdtem aludni, és amikor felébredtem, úgy fogadtak: megvan az újabb magyar vívóaranyérem.
„A döntő után azt nyilatkoztam: áldott vagyok, hogy ez az élmény és érzés másodszor is megadatott nekem. Ám legfőképpen azért vagyok áldott, mert egy pillanatig sem voltam, vagyok egyedül, fantasztikus emberek vesznek körül és segítenek a mindennapokban, hogy újra és újra elérhessem és megvalósíthassam álmaimat!” – így kezdődik az a hosszas Facebook-bejegyzés, amiben Szilágyi családjától kezdve mindenkinek köszönetet mond.