<p>Péntek este kilenckor Gyulán kapta a telefonértesítést Horváth Géza arról, hogy 18 éves lánya, Nikolett nincs többé.</p>
Nikolettát, a Dunaújvárosi Kézilabda Akadémia kiválóságát rák vitte el. Kétszer műtötték Debrecenben – hiába.
– Szegénykém az utóbbi három hónapban előbb gyulai házunkban tolókocsiban élt, majd a helyi hospice-házban vártuk a csodát, a felépülését – mondja Niki édesapja, Horváth Géza. – Sajnos a gerincvelő a nyakcsigolyánál is nagyobbodott. Keményen harcolt, de képtelenek voltak rajta segíteni. Többé nem irányít a kézilabda-pályán. Az, hogy ennyi ideig bírta, sportbéli kitartásának köszönhető.
Géza leszögezi: a végzet vadászik rá. 2011-ben egy építkezésen leesett a magasból, azóta rokkantnyugdíjas. Nejét szintén a rák vitte el 2014 februárjában, most pedig már nincs Niki sem, 12 éves fia, Bence maradt neki.
– Nikoletta rákja ötven százalékig genetikailag volt öröklött, egy pszichológustól pedig megtudtam, hogy sohasem volt képes elengedni magától halott mamája lelkét. Reggelente bementem hozzá, mindig felkészülten, esetleg az lesz az utolsó találkozásunk. Így volt pénteken is, ám már nem tudtam vele beszélni az erős fájdalomcsillapítók miatt. Így korábban hiába ígérte: apa, én juszt is visszatérek Dunaújvárosba, és a partvonal mellől, a tolókocsiból segítem a csapatot.
Gézát meghatotta, hogy a szombati Dunaújváros–Érd EHF-kupa visszavágó után a vendégdrukkerek amúgy örömittas dobjai mélyen hallgattak. Nem számított, hogy a hazai gárda kiesett, de az sem, hogy az érdiek továbbjutottak.
– A dunaújvárosi kézilabda-vezetők a lányomat saját halottjuknak tekintik. Gyulán helyeztetem végső nyugalomra. Csak azt tudnám felfogni, mivel szolgáltam rá a sorozatos csapásokra?
