Hetvenhét éves korában Göröcs János életműdíjat kapott a Magyar Sportújságíró Szövetségtől. Ennek apropóján barátai köszöntötték tegnap, s persze sorjáztak a sztorik. A legérdekesebb az volt, amit az 1969-es marseille-i csapásról, a magyar foci Mohácsáról mesélt.
– Nem szabadulok a 4-1-es vereség emlékétől. Csehszlovákia ellen pótselejtezőre kényszerültünk, és a stadion felé menet, a buszban öltöztünk át. Öt perccel a kezdés előtt estünk be az öltözőbe, még melegíteni se volt időnk. Tönkrevertek bennünket, és lemaradtunk az 1970-es mexikói fináléról. Tudják, miért? Mert az MLSZ elnöke, Hegyi Gyula hasmenéssel bajlódott. Másfél órát vártunk rá a buszban, amíg a szállóban könnyített. Jöhetett volna éppen taxival is utánunk – panaszolta az ötszörös bajnok jobbösszekötő, aki fájlalja, hogy vb-döntőben sohasem sikerült bizonyítani: – Chilében, 1962-ben a csehszlovákok elleni elődöntőnket elcsalták a bírók. Rá négy évre Baróti Lajos kapitány nem vitt ki Angliába, pedig a nemzetközi szaksajtó a földkerekség legjobb csatárai közé sorolt. Aztán jött Marseille… Göröcs lehetett volna az első külföldön szereplő magyar profi, de a honi sportvezetés nem engedte el az Austria Wienhez.
Később mégis megadatott neki a külföldi munka, a kilencvenes évek elején Bundzsák Dezsővel az iráni szövetségnél dolgozott tanácsadóként:
– Fura ország volt, se ital, se nők. Gyakran az utcán motoztak meg bennünket kábítószer után kutatva. Pályafutása végére egy elrontott térdműtét tett pontot.
– A magyar sebész 31 évesen a futballsport első szalagműtétjét hajtotta végre rajtam. Nem sikerült a gyakorlás…
