<p>Ha nem akarunk, sosem öregszünk meg – vallja Lengyel Nagy Anna, aki hetven év felett sem ül otthon, hátizsákos turistaként járja be a világot.</p>
Az asszony tangózni tanult Argentínában, eltévedt a perui őserdőben, búvárkodott számtalan tengerben, s mindezek mellett önkénteskedik, angolra tanítja a dél-amerikai országok gyerekeit. A rádióriporter – Petur András édesanyja – a Borsnak elmondta: nem minden utazásra emlékszik vissza pozitívan.
– Peru elég veszélyes hely. A szállásomra visszaérve lepihentem, s arra keltem fel, hogy eltűnt a bankkártyám, a pénzem és az összes iratom. Elkezdtem gondolkodni, ha tolvaj lennék, vajon, hova dobnám a fölösleges értékeket, például útlevelet, amire nincs szüksége egy betörőnek. Arra jutottam, hogy még a szállodában megszabadulnék tőle, kidobnám egy kukába. A kétségbeesés és a gondolkodás elvezetett a hotel központi szemeteséhez, ahol megtaláltam a pénztárcámat, s bár a pénz nem volt benne, a kártyámat és az irataimat megtaláltam – mondta lapunknak Lengyel Nagy Anna, akinek kedvét az ilyen esetek sem tudták elvenni. Két hét múlva Kubába utazik, hogy megnézze, hogyan boldogul a karibi ország a nagy diktátoruk, Fidel Castro halála után.
– Az eddigi útjaim közül a legkétségesebb, hogy ebből mi sül ki. Elképesztő korlátozások vannak az országban, ráadásul az infrastruktúra is katasztrofális – fogalmazott. – Egyébként rengeteget kell készülni egy-egy kalandra. Sokat kell tudnod az országról, a bejárandó útvonalról. Nagyjából fél év felkészülést igényel egy-egy út. Spanyolórákat veszek, ahol olyan kifejezéseket tanulok, hogy „kopj le, nincs szükségem rád”. Az ilyen mondatokra azért van szükség, mert így tudom kivédeni például a rámenős taxisokat. Nagy lehúzások és átverések vannak Kubában.
Az egykori rádióriporter a kalandozásairól annacsavar.wordpress.com címen blogot vezet.
Petur kalandjai
Lengyel Nagy Anna fia, a sportriporter Petur András is sokat köszönhet édesanyja kalandjainak.
– Gyerekkoromban olyan helyekre utaztunk, ami akkor még nem volt felkapott. A kilencvenes években a tunéziai sivatagban túráztunk, vagy Észak-Norvégiában a barlangrajzokat tekintettük meg – mondta a Borsnak Petur, aki egy utazás során szólalt meg először angolul is. – Egy nejlonzacskót kértem, mert haza szerettem volna hozni a Szahara homokját.
