Számos programmal, eseménnyel emlékezik meg a Kolonics György Alapítvány a fiatalon elhunyt kenusra. De most egy szinttel feljebb lépett: fiatal versenyzőket támogat.
A Kolonics György Alapítvány idén írta ki először ösztöndíjpályázatát, amelyre olyan 15-18 éves kajak-kenu versenyzők jelentkezhettek, akik a sport mellett az iskolában is helytállnak és szociális helyzetüket tekintve is indokolt lenne a támogatás.
Öt győztest hirdetett ki a kuratórium: Opavszky Márk (kajak), Szőke Attila (kenu), Csikós Zsóka (kajak), Molnár Csenge és Bonyai Regina (kenu). A versenyzők fél éven át havi negyvenezer forintot kapnak, ezzel is enyhíteni próbálja az alapítvány a felkészüléssel járó anyagi terheket. Mert nem kis áldozat az élsportban helytállni, a hússzoros országos bajnok, ötszörös Olimpiai Reménységek Versenye-győztes Szőke Attilát például édesapja halála óta egyedül neveli az édesanyja két testvérével együtt, emberpróbálóak a mindennapok:
– Anyu – apu 2013-as halála óta – egyedül tart el minket, az Auchanban dolgozik a pékségen, amit ott keres, abból élünk négyen, ezen kívül az élsport finanszírozására már nem futja. Az edzőm, Guj Attila és a klubom, a Lágymányos sokat segít a háttér megteremtésében. Csikós Zsókát és két testvérét szintén egyedül neveli az édesanyja. A kajakosnak sokat segít az edzője, Pjatacsuk Vitalij és a klubja, az Esztergom. Zsóka az ob-kon és az ORV-n főleg egyes számokban remekel.
– Kolót én már nem ismerhettem, akkor halt meg 2008-ban, amikor én elkezdtem kajakozni – meséli Zsóka. – De a tévében láttam, a kiállításán is jártam és sokat meséltek róla, ha valaki, hát ő igazi példakép. A célom nekem is az, hogy versenyezhessek olimpián, de nehéz az út, ami odáig vezet. Zsóka mindent megtesz a céljaiért, nyaranként dobozpakolást vállal, hogy anyagilag segítse családját, kőkeményen edz és jól tanul, méltó utódja Kolónak, aki szintén fontosnak tartotta a civil életben való helytállást a sportsikerek mellett.
Velünk élő legenda
