Újabb sportoló halt meg motoneuron-betegségben (MND), nem csoda, hogy a kutatók elkezdték feszegetni a fizikai aktivitás és a sport közötti összefüggéseket.
Ezúttal egy dél-afrikai sportlegenda hunyt el az izmokat mozgató idegsejtek pusztulásával járó betegségben: Joost van der Westhuizen 45 esztendős volt. Joost élete önmagában megér egy misét, tagja volt az 1995-ben vb-címet nyert rögbiválogatottnak. Második felesége, Amor Vittone énekesnő oldalán úgy tűnt, hogy megtalálta a boldogságot, de 2009-ben egy szexvideó lebuktatta, házassága szétesett, munkáját elveszítette. Az eset megviselte, infarktus gyanújával kórházba került, de kiderült, hogy pánikrohama volt. Nem sokra rá jobb kezén észlelte, hogy egyre gyengébb. Egy alaposabb kivizsgálás után közölték vele, hogy az említett MND-ben szenved.
Felesége, Amor és két gyermeke, Jordan és Kylie nem hagyta el. Az addig magabiztos és olykor arrogáns Joost a világ legalázatosabb embere lett.
– Mindennap úgy ébredek fel, hogy ez lesz az utolsó napom – nyilatkozta 2013-ban, amikor már tolószékbe kényszerült.
– Minden napom a tolószékemhez kötve telik, tudom, hogy a hely, ahol éjjelente fekszem, már a halálos ágyam. Megismertem a magasságaimat és a mélységeimet. Hívő lettem, immár magasztosabb céljaim vannak, boldognak érzem magam.
J9 néven alapítványt hozott létre a sorstársak megsegítésére, ő pedig pozitivizmusával, továbbra is aktív életvitelével hirdette az élet szépségét.
Halála megrendítette a családját és a rögbivilágot. Egyben felerősítette az aggodalmakat, hogy a fizikai aktivitás és a hasonló jellegű betegségek kialakulása között lehet összefüggés. Korábban olasz szakértők kutatták a témát, ugyanis olasz futballisták körében megdöbbentően gyakori halálozási ok ez a betegség: több mint negyven focista halt már meg benne, hatszor gyakoribb az ő körükben az előfordulás, mint az átlagos lakosság körében. De az amerikai egyetemi sportolóknál is 1,7-szoros az előfordulási arány.
Az olasz kutatók vizsgálati eredményein tovább dolgoztak a University of Sheffield szakértői, akik arra a megállapításra jutottak, hogy a genetikán és számos más tényezőn kívül az energiaszint, illetve a szervezet egyensúlyának felborulása állhat a betegség kialakulásának hátterében.
