A Pest megyei Újhartyánban élő R. Roland hétéves volt, amikor egy fekete-fehér tévén először látta játszani Diego Maradonát az 1982-es világbajnokságon, és rögtön rajongani kezdett a foci iránt.
– Gyerekként egy komoly műtéten estem át, ezért az élsport ki volt zárva, maradt a szurkolás – mesélte a városban jelenleg sportreferensként dolgozó férfi, aki az azóta eltelt 35 évben az ország egyik legnagyobb argentin drukkere lett. Posztereket és mezeket gyűjtött, tetkókat varratott magára, aztán 2005-ben találkozott is kedvenceivel, amikor egy barátságos meccsre Budapestre jöttek.
– Kimentem a reptérre, ám a repülőről csupa ismeretlen arc szállt le. Kiderült, a géppel a szakmai stáb érkezett, a légiósok mind külön jönnek – mondta Roland, aki ott állt tetőtől talpig argentin ruhában, a focisták meg sehol. – Az egyik technikai vezető odajött, váltottunk pár szót, és megsúgta nekem, melyik sztár melyik géppel és mikor érkezik.
Roland persze ott volt, közös fotókat készített, és aláíratott egy mezt a focistákkal.
– A legkészségesebb az akkor még sokaknak ismeretlen, 18 éves, megszeppent Lionel Messi volt. És ami a meccs után történt, azt legmerészebb álmomban sem gondoltam. Mivel egy-két aláírás még hiányzott, a csapatbusznál vártam rájuk. Erre felhívtak magukhoz, és elmehettem velük a hotelbe. Váltottunk pár szót, és begyűjtöttem a hiányzó aláírásokat. Hatalmas élmény volt! – folytatta Roland, akinek mezét többek között Hernán Crespo, Gabriel Heinze és Diego Milito is dedikálta. Pár évvel később egy külföldi férfi ötezer eurót (1,5 millió Ft) ajánlott a dresszért, de Roland nem adta. S ha ez még nem lenne elég, lánya pontosan ugyanazon a napon – csak húsz évvel később – született, mint Messi. A magyar férfi rajongásáról egyébként nemrég az argentin labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja közölt cikket.
