<p>Yamak Diana Meralról első blikkre azt mondaná az ember, hogy ennek a mosolygós, pozitív kisugárzású lánynak semmi gondja nincs az életben. Aztán elég egyszer beszélni vele…</p>
Az ezerféle hivatással – személyi edző, akadálytréner, afrotánctanár, erőnléti edző, trx-oktató, futóedző – rendelkező harmincéves Diana a mozgás szerelmese, a brutális Spartan Race-versenyek állandó résztvevője. A sáros, akadályokkal teli gyilkos pályákon való küzdelmet akkor szerette meg, amikor a személyiségfejlődése útján még sokkal előrébb járt, mint most.
– Tizennégy éves voltam, amikor édesanyám egy rutinműtét közben meghalt – meséli Dia. – Tizenkét és kilencéves öcséimmel a nagymamámhoz kerültünk, de ekkor hozzánk költözött apánk is, aki alvilági figuraként mindent megvett nekünk, de addig keveset foglalkozott velünk. A csupaszív ember éppen, hogy beletanult volna az apaságba, amikor édesanyám halála után alig több mint fél évvel egyik éjjel kommandósok törtek ránk és elvitték. Azóta hol kint van, hol bent, 16 éve húzódik az ügye, talán most májusban végleg kiszabadul.
Dia zűrös, drogos társaságba keveredett, számos tantárgyból bukásra állt, könnyen lecsúszhatott volna, de egy sokkoló találkozás visszavitte a jó útra.
– Az egyik buliban egy drogos fiú jött oda hozzám, és azt ecsetelte, hogy ez az igazi élet, ő azért dolgozik, hogy hétvégenként elverje a pénzét – folytatja Dia. – Szembesített magammal, hazamentem, és onnantól kezdve újra a régi utamat próbáltam járni. Visszatértem a mozgáshoz, a tánchoz, helyrehoztam a dolgaimat az iskolában, az érettségim már nagyon jó sikerült.
Korábbi táncosként nemcsak a táncba fogott bele újra, de elkezdett kerékpározni, aerobikozni, később párja mellett a futásba is belevágott, pedig futni mindig utált. A Spartan Race-es karrierje is úgy kezdődött, hogy a legrövidebb távra nevezett be, de a rajt előtt nem sokkal átvett egy 21 kilométeres nevezést. Azóta is imádja a Spartan kihívásait – a Kalandorkirálynő blogjában erről is oszt meg élményeket –, és ugyan a magánéletben több csalódás is érte, folyton újat tanul.
– Két komoly kapcsolatom volt, amelyekben alárendeltem magamat – emlékszik vissza. – Csúnya végük is lett. Megszenvedtem a szakításokat, de ma már tudom, hogy ami fáj, az tanít. Sok mindenen mentem át, de a sok rossztól több lettem, ezt a hitet próbálom átadni másoknak is, többek között a blogomon és a Fitt testben és lélekben naptár sorain át. Most harmincéves vagyok, az elmúlt 16 esztendő egy hatalmas utazás volt, két éve pedig már csak magamat építem, hogy másoknak is tudjak segíteni.
