<p>A Mezőkövesd házi gólkirálya, Molnár Gábor 14 évesen nevelőszülőkhöz került. Most olyan az élete, amilyenről gyermekként álmodott.</p>
Forrás: mezokovesdzsory.hu
Mindennap az iskolából egyenesen az edelényi focipályára vezetett az útja gyermekként Molnárnak, aki szerény körülmények között nőtt fel a Borsod megyei kisvárosban.
– Nem voltam kitűnő tanuló, soha nem érdekelt más, csak a foci – emlékezett vissza gyermekkorára a támadó, aki tizennégy évesen került nevelőszülőkhöz. – A szüleim kaptak egy külföldi lehetőséget, de én jól éreztem magam itthon, úgyhogy maradtam. Egy szerető családhoz kerültem, akik az edelényi focicsapatnál dolgoztak, ott ismertem meg őket. Nagyon sokat köszönhetek nekik, leérettségiztem, és a fociban is sikeres tudtam lenni. A szüleimmel kevésbé tartom a kapcsolatot, de a velük élő nővéremmel és az öcsémmel nagyon sokat beszélek – mondta Molnár, aki Kazincbarcikán él, de a mai napig haza szokott látogatni Edelénybe a nagymamájához.
– Kaptam egy lehetőséget az élettől, hogy Mezőkövesden NB I-es focista lehet belőlem. Gyermekként erről álmodtam, és örülök, hogy ilyen sikeres lett az első évem az élvonalban, és hogy sikerült kiharcolnunk a bennmaradást – értékelte a szezont a 23 éves támadó, aki idén már harmadik edzőjével dolgozik. – Pintér Attilának köszönhetem, hogy most itt vagyok, ő tett be a csapatba. Radványi Miklós pedig emberileg és szakmailag is remek edző.
Molnárt az utóbbi napokban a Fradival és a Videotonnal is szóba hozták, de elmondta, őt egyelőre senki sem kereste. A válogatottságról véleménye szerint még korai beszélni, de nagy álma válna valóra, ha egyszer magára ölthetné a címeres mezt.
