Manapság már nem látható a képernyőn Dávid Sándor, de azt mindenki tudja, hogy a kisujjában hordja a Forma–1-es autósportot, elvégre évtizedekig közvetítette a versenyeket. Az már kevéssé ismert, hogy remekül kardozott, még ifi-vb-n is pástra lépett.
– Kijuthattam volna az 1964-es tokiói olimpiára, csakhogy behívtak katonának – meséli a 80. születésnapját februárban ünnepelt szpíker. – A második világháború előtt a válogatottat katonatisztek vagy földbirtokkal rendelkező családok fiai adták. A későbbi neves edző, Bay Béla famíliája például 2000 holdon gazdálkodott. Az én trénerem, a katona Jekelfalussy-Piller György Horthy Miklós kormányzó testőreként szolgált. Arra tanított, minél nagyobb különbséggel verjem a riválisaimat – magyarázta Dávid, akit egyébként szülei papnak szánták.
A honi kardvívás negyedik vonalához tartozott, olyan klasszisok előzték meg, mint a hegedűművésznek sem utolsó Kárpáti Rudolf, vagy Horváth Zoltán. Szilágyi Áronról pedig azt vallja, addig nyer olimpiát, ameddig csak akar, mert intelligenciája unikum.
Na, de hogy jött képbe a Forma–1? – A Csepel Vas- és Fémművek Motorkerékpárgyárában betévedtem a motorszerelő műhelybe, ott kedvet kaptam a technikai sportokhoz. Huszonkét éves koromban külsősként dolgoztam a Népsportnál, amikor 1976-ban Bernie Ecclestone Magyarországnak sajtóakkreditálást kínált. Knézy Jenővel kimentem a zeltwegi futamra, és mivel két napidíjat kaptunk, Körmenden tankoltunk azért, hogy elég legyen a benzinünk vissza, Magyarországig.
Dávid attól kezdve huszonhat évig az F1 elmaradhatatlan részévé vált. – Kedvencem Niki Lauda volt, az osztrák pilóta élő számítógépként vezetett.
Így kapta a becenevét
Dávid egyszer Mendelényi Tamással ment vacsorázni, s a mögötte haladó csapattársa megjegyezte: – Sanyi, úgy lépegetsz, mint Mikszáth Kálmán hőse, Lapaj, a híres dudás.
