Habsburg Ferdinánd hétvégén a Formula–3 Európa-bajnokságon mutatkozik be a hazai közönség előtt. S noha osztrák színekben versenyez, reméli, szorítanak majd neki a hazai szurkolók.
Mennyire ismeri a Hungaroringet?
Szinte hazai pályának tartom. S amikor itt vagyok, mindig nagyon sajnálom, hogy nem beszélek magyarul – mondja a fiatal autóversenyző. – De azért remélem, így is biztat majd a közönség. Igazán sokat jelentene, ha dobogóra tudnék állni itt.
Budapest is ennyire a szíve csücske? Vannak kedvenc helyei a fővárosban?
A Duna-part mindent visz nálam, imádok ott sétálni. A Parlament és a környékén lévő épületek igazán lenyűgöző látványt nyújtanak.
Ön az első Habsburg, aki autóversenyzőnek állt. Nem furcsállják, amikor a rajtlistán meglátják a nevét?
Miért, ez is olyan név, mint a többi. Na jó, a viccet félretéve, elég menő, hogy soha senkinek nem kell lebetűzni. Na meg ha rákeres valaki a neten, akkor felugrik a családom története.
Netán a 62-es rajtszámot is valamilyen családi legenda miatt választotta?
Valójában az első kartbajnokságomban kaptam ezt a számot, s mivel szerencsét hozott, megtartottam. Ráadásul azt gondoltam, édesapám akkor született, így még személyes vonatkozása is lesz. De tévedtem, mert apukám 63-as…
Szépen halad a karrierje, mi lehet a következő lépcsőfok?
Talán a DTM, de a végcél természetesen a Forma–1.
Húszéves, vagány fiatalként elárulja, mi volt eddigi élete legőrültebb kalandja?
Új-Zélandon kipróbáltam az ejtőernyőzést, és őszintén élveztem a nyitás előtti zuhanást.
