<p>Még nem láttuk idén versenyezni Homonnai Lucát, a honi női kajakosmezőny egyik legígéretesebb titánját. Amikor Orosházán elértük, kiderült: már nem is fogjuk.</p>
– Ez az idényem rámegy egy különleges sérülésre, amelynek okát máig nem ismerem – mondja az ifjúsági olimpiai második, felnőtt vb-ezüstérmes, ötszörös utánpótláskorú világbajnok. – A márciusi sevillai edzőtáborozás egyik éjjelén arra riadtam, hogy nem érzem a jobb oldalamat. Zsibbadt a kézfejem, karom, vállam. Reggel láttam, hogy a lapockám szinte természetellenes módon kiáll a hátamból.
Azóta orvostól orvosig jár, újabban öngyógyítással is kísérletezik.
– Ilyen mélyen még sohasem keveredtem magam alá. Nem túlzok, félig meghaltam a kétségbeeséstől. Még szerencse, hogy a szüleim tartják bennem a lelket. Hogy mi idézhette elő a bajt? Valószínűleg túlzásba vittem az alapozást, pedig a szervezet ugye megköveteli a pihenést.
A Luca jobboldali lapockacsontját tartó izmokat elektromos árammal kezelik azért, nehogy elsatnyuljanak, de a kajakos lány bevallottan nem látja az út végét.
– Úgy érzem magam, mint egy bika a bezárt karámban – mondja a 18 éves reménység.
Bár a vb-re készülő orosházi kyokushinkai karateklubban versenyző ismerősei hívták küzdőedzésre, visszautasította őket.
– Most nem nekem való a homokzsák rugdosása, inkább hosszú távot futok.
