Forrás: Zsolnai Péter
Szerda reggel is élettel teli az egri Szentmarjay Tibor Stadion. A kapun belépve balra, a teniszpályákon tucatnyi fiatal püföli a labdát, a futópályán pedig a helyi kézilabdacsapat reménységei róják a köröket. A körül a pálya körül, amelyen egykor NB I-es focimeccseket játszottak, és amelyet felújítva egy hónapja vett birtokba a már csak a Heves megyei első osztályban vitézkedő csapat.
– A negyven fokban kiszívta a nap, és besárgult a fű… – magyarázza a pálya mellett nézelődő gondnok. Tíz órakor a focicsapat kikocog a gyepre. Egy zöld stoplis kirí közülük. – Nem csak magasságra, játéktudásban is. Majd nézzék csak meg – mondja Vígh Ferenc edző az új igazolásról, a 39 éves Komlósi Ádámról, miközben gondosan kilépve pakolgatja a bójákat. S valóban, a hórihorgas hátvéd lábára csakúgy tapad a labda, passzait mintha zsinóron húznák, és néha egy-két trükkel színesíti a tréninget. Mintha a Bajnokok Ligájában tanulta volna. Ugyanis ott is megfordult a DVSC-vel, akárcsak az Európa Ligában. De NB I-es bajnoki címet is nyert, hétszer, Magyar Kupát meg négyszer. Látszik, minden mozdulata profi. Kilencven perc elteltével mégis ő az utolsó, aki a pályáról a klubházba sétál. Szép, szép, de nem egy Anfield Road, pedig Ádám ott is megfordult.
– Meg a Wembleyben, Manchesterben és a skót Celtic pályáján is, de a hazai megyei viszonylatban ez nagyon jónak számít – mutat ki az ablakon a védő. És tényleg, a pályát és a rekortánt most újították fel, tavasszal pedig 2,3 milliárdból fedett lelátót és új létesítményt húznak fel. Hiszen cél az NB III, aztán az NB II. – Oda én már nem követem őket, de azon leszek, hogy ehhez hozzásegítsem a csapatot. Negyvenévesen nekem már ezen a szinten a helyem, ezért választottam az egri csapatot. Az a miliő leírhatatlan, ami a BL-ben volt, de elmúlt, a jelennek élek. Azon túl, hogy próbálom minél jobban kitolni a pályafutásomat, Kazincbarcikán az U13-as csapat edzője vagyok. Nekem már ők a legfontosabbak, most is hozzájuk sietek.
