Hat idei meccséből ötöt elveszített a magyar fociválogatott, ezek közül (minimum) kettő roppant megalázó volt. Az andorrai, meg most a svájci. Már az előbbinél megingott a kispad Bernd Storck szövetségi kapitány alatt, de mivel a német „szakember” nemcsak ezt a posztot, hanem szinte a magyar futball minden fontos pozícióját betölti, maradhatott. Drága lett volna kirúgni, és a menesztésével a szövetség beismerte volna, hogy az az út, amire ráállt, totális tévút.
Egy ember, két nyilatkozat
Storck a meccs előtt: – Megmutattuk, hogy a legjobb csapatokkal is fel tudjuk venni a versenyt. A portugálok és a svájciak elleni találkozónk is jó példa erre. Most is ezt a formánkat szeretnénk hozni.
Storck a meccs után: – Jelenleg ez az, amit nyújtani tudunk. A legnagyobbakkal nem vagyunk egy szinten. Beállhatnánk a kapunk elé kilencven percre, lehet, akkor több esélyünk lenne, de én nem akarok olyan futballt játszani a csapatommal.
Csányi Sándor 2010 óta vezeti az MLSZ-t, de be kell látni, hogy azóta egy fikarcnyit sem kerültünk közelebb a világ középmezőnyéhez. Ugyan a tavalyi Eb-re kijutottunk, de ez a szerencsés véletleneknek, valamint Dárdai Pál hallatlan karizmájának és szaktudásának volt köszönhető. A hosszabb távú eredményekhez alapos, éveken átívelő fejlesztési koncepcióra volna szükség. Ha van is ilyesmi, abból semmi nem látszik. Az U21-es válogatott csütörtöki veresége az olaszok ellen (6-2), meg most a svájciak „beárazták” azt a munkát, amit Storck a magyar labdarúgásban végez. Évi háromszázhatvanmillió forintért...
Megint zsákutcába jutottunk. Minden adott volna, hogy a sportág előre lépjen, az állam pumpálja a milliárdokat a fociba, de néhány túlárazott stadionon, meg a futballszereplők zsebének kitömködésén kívül érdemi változás nem történt. Leszámítva, hogy egyre kevesebben vannak a bajnokikon. Szóval megint ott tartunk, hogy sehol. De ez legalább jó sok pénzbe kerül.
Hrutka szerint ez a realitás
Gulácsi bocsánatot kért
Egyre kevesebb az olyan ember a magyar futballban, aki karakán, világos kijelentéseket tesz, és ehhez még hiteles is. Az egyikük Hrutka János sportmenedzser, aki így foglalta össze a Bors kérésére az újabb fiaskóval kialakult helyzetet:
– Ami szombaton történt, az a realitás. Azon lehet vitatkozni, hogy ki játszik és ki nem, meg hogy mennyire volt jó ez a keret. Ám a tények és a statisztika egyértelműen mutatja: az utóbbi évtizedek egyik legrosszabb selejtezősorozatának a végéhez érünk. Tavaly, amikor kijutottunk, persze, mindenki magasztalta Storckot, most pedig többen kritizálják. Azt hiszem, valahol a kettő között kell őt megítélni. Ugyanakkor az is igaz, hogy nincs egyszerű helyzetben. Nagyon kicsi a merítési lehetősége. A magyar utánpótlásból egyre kevesebb olyan focista jön elő, aki megállná a helyét a nemzetközi porondon. A közelmúltban egyedül Nagy Ádám volt ilyen. Gondot okoz az is, hogy túl sok a pénz, az első- és másodosztályban annyit keresnek a játékosok, hogy nem éri meg külföldre menni, itt viszont nem tudnak fejlődni. Sokösszetevős a probléma, de az biztos, nagyon elhibázott lépés volt a magyar foci minden egyes fontos pozícióját egy kézbe adni.
