Forrás: Végh István
Az ünnepélyes elbúcsúztatása itthon ugyan elmaradt, ám emiatt nincs hiányérzete Benedek Dalmának. A szerbek – noha a déli szomszédot megajándékozta három Eb-aranyéremmel – sem marasztalták, igaz, a nyelvi nehézségek miatt nem is számított rá. A 2016-os riói olimpia után végleg letette a lapátot, és eleinte itthon egy ügynökségnél dolgozott.
– Ott gyorsan rádöbbentem, nyolc óra munka a négy fal között nem az én világom – említi. – Később egy, az Echo TV-nél dolgozó barátnőm azt ajánlotta, ha van kedvem, vágjak bele egy új szakmába, tévézzek. Kicsit fura volt nálam 15–20 évvel fiatalabb gyakornokkollégákkal versengeni, de megtettem. Immár egy éve dolgozom tévésként, olyan szerkesztők segítenek, akiknek kisujjában a szakma, úgyhogy most huszonöt év sportolást követően a helyemen vagyok.
A stúdiómunka mellett gyakran jár forgatni „terepre”, és az csak természetes, hogy a kajak-kenu az ő felségterülete. Ha egykori versenyzőtársaitól kérdezhet, azt garantáltan szakszerűen teszi. Korábbi klubja, az MTK udvariasan felajánlotta, ha úgy hozza a sors, térjen vissza dolgozni a kötelékükbe, mert nagyra becsülik a kékekért tett szolgálatait.
Emlékeztetőként: a 2009-ben idehaza örökös bajnokká kikiáltott hölgy elég kacskaringós utat járt be pályafutása során. A 2012-es londoni olimpia előtt jött rá, hogy magyar válogatottként aligha versenghet ötkarikás viadalon, ezért váltott.
Szerb színekben 2016-ban Rio de Janeiróban 500 egyesben hetedik helyet szerzett.
– Ami elégedetté tett, elvégre megadatott számomra a vágyott olimpiai rajt, ráadásul az ottani bronzérmes és a hetedik helyezett időeredménye között alig volt nüansznyi különbség.
