Marco Rossi nincs valami jó passzban. A Slovantól Dunaszerdahelyen elszenvedett vereség után kilátásba helyezte, a Dunába ugrik. És még a családjáért is harcolnia kell.
Azt mondta a vereség után, ha nem végeznek a nemzetközi kupaindulást érő harmadik helyen, a Dunába ugrik. Megteszi?
Nagyon ideges vagyok. Nem lehet úgy veszíteni, ahogy most tettük. Próbáltunk jobban játszani, mint a Slovan, azt gondolom, sikerült is. Rengeteg lehetőségünk volt, nekik az első félidőben egy sanszuk adódott, amit gólra váltottak. Több játékosunk is hiányzott... De nem is tudok most ennél többet mondani erről.
Hát a szurkolókról?
Elképesztőek! Bármi történik, ugyanúgy szurkolnak tovább. Ha vesztésre állunk, nagyobb a hangjuk, mint előtte bármikor. Azt reméltem, a Slovan legyőzését együtt fogjuk ünnepelni. Sajnos ez most elmaradt.
Együtt énekeltek
Azt beszélik, nem kizárt, hogy a következő szezont a Videoton kispadján kezdi.
Nem tudok erre mit mondani. Tart a bajnokság, nem foglalkozom ezzel. Egyéves szerződésem még ide köt. Majd a bajnokság végeztével leülünk tárgyalni a vezetőséggel.
De el tudja képzelni, hogy újra Magyarországon dolgozzon?
Mindig mondom: szeretem Magyarországot, és szeretnék visszatérni dolgozni. Viszont öt évet már dolgoztam ott, egy éve vagyok itt. Ez idő alatt én még nem kaptam Magyarországról ajánlatot.
Hogy van a családja?
Őszintén? A lányom és a fiam remekül, az egészségük rendben. A feleségemé viszont nem. Nagyon aggódom érte. Lelkileg fel kell dolgoznunk ezeket a problémákat, ami nem olyan egyszerű, talán mert éppen lelki eredetűek.
Elárulja, mi a gond?
Ne haragudjon... De bizonyára a köztünk lévő távolság is közrejátszik. Meg kell küzdenünk a bajokkal. Küzdünk is.
