Hajnal Tamás nevét viseli az a sportcentrum, amelyet szülővárosában, Nyergesújfalun építenek. Az 59-szeres válogatott most nyáron hagyott fel a focival. A Borsnak megmutatta gyermekkora főbb helyszíneit.
Az épület mellett, ahol szüleivel, bátyjával és öccsével élt, egy betonpálya található. – Régen itt grundfociztunk. A telepről összejöttek a srácok, és kiválasztottuk a csapattársakat. Az választott először, akinél a labda volt. Én mindig az idősebb korosztállyal játszottam, és sosem maradtam utolsónak a sorban – mesélte Tamás, majd amikor labda került a kezébe, muszáj volt kicsit dekáznia. – Télen édesapámék jeget csináltak a betonon, olyankor koriztunk és hokiztunk – tette hozzá.
Ez az óvodája volt, ami közvetlen a régi otthonuk mellett található. Ahogy Tamás az épületre tekintett, rengeteg kiskori emléke bevillant, habár, mai napig nem tudná visszaidézni, mi volt a jele az oviban.
Tamás 5 évesen lépett először pályára Nyergesújfalun, akkor még csak játszadozni ment fel a felnőttek meccsén félidőben. Rendszeres látogató volt ott, ám a mai nem is hasonlít a régire. – Ahogy járni tudtam, mindig, amikor labda került a közelembe, egyből focizni kezdtem – mondta. – A centerpálya mellett van egy edzőpálya, apukám mindig azt mondta, ha az kész lesz, nagyokat fogunk rajta játszani. Most lett kész, máig vágyam, hogy ott rúgjam a bőrt.
A Bundesligát is megjárt magyar Aranylabdás, egyszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes roppant büszke, hogy a nevét viseli a sportcentrum.
A sportcentrumtól nem messze van négy horgásztó. – Minden nyáron és télen, amikor hazajöttem, itt futottam. Szép a táj, szeretek itt kocogni. Ötéves lehettem, amikor második lettem egy horgászversenyen. Mókás, hogy nokedlivel fogtam a második legnagyobb halat, de máig nem tudom megmondani, honnan szereztem nokedlit. Amúgy továbbra is hódolok ennek a szenvedélynek.
A házuk lábánál van a Duna-part. – Nem voltunk rossz gyerekek, de emlékszem, egyszer lejöttünk, és valahogy addig rosszalkodtunk, amíg mindketten a vízben kötöttünk ki.
