Magyarországon az egyik legtöbbet kritizált állás a labdarúgó-kapitányé. Sorozatunkban korábbi magyar szakvezetőkkel idézzük fel a múltat, s hogy mi történt velük azóta. Várhidi Péter következik.
Kisteleki István, az MLSZ elnöke 2006. novemberében előbb tanácsot kért Várhiditől, majd mivel korábban az utánpótlás-válogatott szakvezetőjeként kiválóan teljesített, a Kanada elleni barátságos meccsre már ideiglenes megbízást kapott a felnőttek élén.
– Azt mondtam az elnöknek, induljunk tiszta lappal, fiatal srácokkal, hiszen éppen rendelkezésre állt négy kiváló korosztály – emlékezik Várhidi, aki bajnokcsapatot kovácsolt az Újpestből, ezért hozzáértését senki sem vonta kétségbe. Kanada ellen kilenc újoncot dobott mélyvízbe, nyert velük 2-0-ra, erre Kisteleki folytatást ajánlott neki, amire igent mondott.
– Tudtam, hogy az 1986-os születésűeknél Priskin Tamás ügyes, reményteljesen fejlődött Dzsudzsák Balázs is, a 87-esek közül pedig Szalai Ádám tetszett. Stieber Zoltán és Filkor Attila az 1988-as korosztályban villogott, az egy esztendővel fiatalabbak között Koman Vladimir és Németh Krisztián tudása ígért sokat. Ment a szekér, ezért újabb egy esztendővel hosszabbítottunk.
Bár az Eb-selejtezőkön becsúsztak érzékeny vereségek, a 2008. január 22-ei elnökségin már határozatlan idejű szerződést fontolgattak. Igen ám, de közbejött a szlovákok és szlovénok elleni két vereség, ezért az addig kedvenc kapitánytól az április 24-ei MLSZ elnökségi ülésen megvonták a bizalmat.
– Hirtelen váltam kegyvesztetté. Persze értesültem arról, hogy a színfalak mögött a holland Erwin Koemannal tárgyaltak a vezetők, akik minden áron külföldi kapitányt akartak. Ezt tudomásul vettem, és örömömre az olimpiai válogatottat kaptam kézhez. Csakhogy az a csapat váratlanul 8-0-ra selejtezőt veszített idegenben a szerbek ellen. Ne bolygassuk, miért… Régi eset, de ilyen különbséggel kikapni nem a véletlen műve volt – hát távoznom kellett.
Vajon újabban miért rendre külföldi szakemberekbe veti a bizalmát az MLSZ?
– Talán mert hitelesebbnek tartják őket a vezetők. Szakmai oka nincs, mivel szikrányit sem tudnak többet nálunk, magyaroknál.
Némi töprengés után leszögezi, most ugyanolyan slamasztikában van válogatottunk, mint 2006 végén volt, amikor jött ő a fiataljaival. Amúgy érdekesség, eddig 17 különféle munkahelyen edzősködött.
– Mivel szeretem a magyar labdarúgást, sosem érdekel, hogy honnan kapom a felkérést.
Jelenleg az NB II-es Mosonmagyaróvárnál dolgozik, ezért Győrbe költözött, és hatvanévesen igazán boldog lenne, ha lánya jóvoltából végre egy unokának örülhetne.
