<p>Lámpással sem találunk egynél több magyar ökölvívó-edzőt, akit meghívtak az Egyesült Államokba tréningeket vezetni. Nos, Szántó József ilyen volt.</p> <p></p> <p></p> <p></p> <p></p>
A hajdszoszoboszlói Papp László Ökölvívó Aadémia vezetőedzője abban a szerencsében részeltetett, hogy amerikai munkavégzése során találkozott, beszélgethetett Muhammad Alival, Ken Nortonnal, Joe Frazierrel és James Douglas-szel.
Csupa menő bunyós volt a maga idejében.
– Egy Harry Cummins nevű amerikai menedzser járt egy alkalommal a debreceni Bocskai-emlékversenyen, sokat beszélgettünk az ökölvívásról, és mivel a munkásságomról több forrásból úgy tájékozódott, hogy értek a bokszhoz, lehetővé tette, hogy kiutazzak Ohio-államba, Toledo városába edzősködni, dolgozni – meséli Szántó mester, aki négy és fél évet töltött el az International Boxing Clubban, és ott segített a tengerentúli fiatalok felkészítésében.
– A munka mellett különféle rendezvényeken lehetőségem adódott találkozni, és eszmét cserélni az ökölvívásról az említett négy klasszis bokszolóval. Alival háromszor beszélgethettem, jól nevelt, finom embernek ismertem meg, aki amellett kapható volt egy kis viccre is. Az emlékére rendezett Ali-viadalok lebonyolítása kapcsán még tanácsot is adtam nekik, amit megfogadtak. Ezek a randevúk életem csodás élményei maradnak. Különösen a Douglas-találka, hiszen ő volt az, aki kiütötte Mike Tysont is.
Szántó úr szerint általánosságban a profik és az amatőrök közül az utóbbiak helyzete nehezebb, elvégre egy versenyen több mérkőzést is vívniuk kell, míg az igazán menő hivatásos öklöző akár hónapokon keresztül csupán egyetlen riválisa ellen készül.
És hogy milyennek ismerte meg az ifjú amerikai bokszolókat?
– Reggel nyolctól délig, majd délután háromtól este kilencig dolgoztam, edzősködtem a gym-ben. Akadt olyan fiatal, aki odajött az asztalomhoz, és elég közvetlen modorban tudatta velem: "Edző, ma nem vetkőzöm le, mert egyáltalán nincs kedvem bokszolni." Mit tehettem? Nyeltem egyet, és az élet ment tovább.
