<p>Akár magyar szövetségi kapitány is lehetett volna a második világháború után Tóth Potya István, az FTC futballedzője, ám kivégezték.</p>
Úgy tudjuk, Tóth Potya ugyanolyan adatgyűjtéssel készült a meccseire, mint később Valerij Lobanovszkij, a szovjet labdarúgó-válogatott kapitánya.
Ezt hallottam én is – válaszolja a mártír tréner unokája, a 66 éves Tóth István, aki végre elárulja, honnan ered a Potya névkiegészítés. – Nagypapa olyan házban nőtt fel, ahol két Tóth család élt. A két István nevű fiú sok rossz fát tett a tűzre, ezért a szlovák származású Tóthék azt javasolták, Potykával különböztessék meg a nagypapát, akinek nevéből később kikopott a k betű.
Edzőként felnézett rá a szakma, két kapitány, Illovszky Rudolf és Baróti Lajos is szellemi elődjét tisztelte benne.
Sokat tett a Fradiért 1925 és 1930 között, majd háromszor dolgozott az olasz Triestinánál, az 1931–1932-es bajnoki kiírásban pedig az Internazionale alkalmazta. Tisztán látta, hogy sztárok sokasága focizik a kék-feketéknél, ám olyan „zongoracipelőjük” nincs, aki kiszolgálná őket. A későbbi világhírű olasz válogatott, Sandro Mazzola édesapja, Valentino is játszott a keze alatt.
Akár magyar szövetségi kapitány is lehetett volna?
Igen, csakhogy 53 éves korában kivégezték. A Dallam ellenállási csoport tagjaként, tartalékos főhadnagyként menleveleket állított ki üldözött embereknek a honvédelmi minisztériumban, továbbá megpróbálták megakadályozni, hogy a németek és a nyilasok felrobbantsák a budapesti hidakat. A Telepes utcai házában a zsidók időleges menedéket leltek, a vészkorszakban például a színész Gobbi Hildát és Latabárékat is bújtatta.
Netán elárulták?
Nem. Amikor újfent a Fradinál edzősködött, a Dallam amerikás magyar szervezője, Kovács Pál főhadnagy az 1944 karácsonya előtti vacsorán kicsit sokat ivott, és a hölgyeknek akart imponálni, ezért mesélt a Dallamról.
Következmény?
Nagyapát is letartóztatták. A Gestapo Fő utcai épületében, majd a Várban lévő belügyminisztérium pincéjében őrizték. A Lánchídon kísérték oda, az egyik nyilas fegyveres szólt neki, meneküljön, nem figyel rá. Ám a nagyapám a barátja nélkül nem akarta otthagyni a menetet.
Példátlan tett.
Amiért az életével fizetett. A BM-pincében őrzött százötven fogoly első harmadát 1945 februárjában kivégezték – köztük őt is. Nagymamám a zsebében talált törött szemüvegéről azonosította a holttestét.
