Parkettával, mobiltelefonnal, lángossal vagy éppen bokszkesztyűvel is tud pingpongozni Faházi János. A zseniális tehetségű versenyző vb-bronzzal és Eb-ezüstökkel dicsekedhet, de mégis leginkább a cirkuszba illő mutatványai miatt emlékeznek rá a szurkolók.
– Alig voltam 17 éves, amikor meghívtak a válogatott keretbe. Sokat tanultam a nagyoktól, talán ennek is volt köszönhető, hogy életem első Tízek-bajnokságát alig húszévesen veretlenül nyertem meg – mondta a 76 éves örökifjú bajnok, aki képes volt több méter távolságból visszaadni a már-már elérhetetlennek tűnő leütéseket, palánkokat ugrott át, többször a közönség soraiból varázsolta vissza az asztalra a labdát.
– Megtörtént, hogy a sportcsarnokban az árus kosarából kivettem egy perecet, beleharaptam, és így fejeztem be a labdamenetet – mesélte Faházi, aki mindig telt házat vonzott a versenyekre, mindenki arra várt, hogy bedobjon egy-két trükköt. Janika – mert mindenki így hívja – pedig soha nem okozott csalódást. Hol a földön fekve, hol az asztalra felugorva, hol pedig az ütőt a bal kezébe átvéve mentette a menthetetlent. – Édesapám parkettás volt, tőle csentem el egy fadarabot. Az edzésen aztán kézbe vettem, és magam is csodálkoztam, milyen jól megy vele a játék – mesélte az örökifjú pingpongos. – Volt már a markomban magas sarkú női cipő, száraz kenyér, porcelántányér vagy éppen gyufásdoboz is. De a legnehezebb dolgom akkor volt, amikor háttal állva az asztalnak, egy tükörből figyeltem, és úgy adtam vissza a labdát.
Janika legendássá vált, hogy akár egy lángossal is képes volt játszani.
– A Balatonon nyaraltam, és a strandon valaki fogadni akart velem, hogy egy lángossal nem tudom megverni. Jó keményre süttettem, és vezettem is a meccsen, de hirtelen a száraz lángos kettétört, így nem hirdettek győztest. Viszont a hír szárnyra kapott, és a Palatinus strandon ezután már csak lángossal játszhattam – zárta Faházi.
