A labdarúgó nevét Dino Zoff is megjegyezte.
Forrás: Bors
Kevés olyan pengés futballistát ismertünk, amilyen a maga idejében Tóth András, aki a 70-es években egyeduralkodó Újpesti Dózsa egyik vezéregyénisége volt.
– A Megyeri úti stadiontól két saroknyira nőttem fel, ezért hamar eldőlt, hogy oda kötődik majd az egész futballéletem – említi a 70. születésnapját szeptemberben ünneplő Tóth. – Az Újpesti Pamuttól kerültem a lilákhoz, a serdülőtől kezdve lépdeltem végig a szamárlétrán olyan társakkal együtt, akikkel később BEK-elődöntőt játszottam.
Első igazolásakor egy öltönyt, mellé 25 darab szabad felhasználású közlekedési jegyet kapott. Bár a Dózsában eleinte balszélsőt játszott, ha éppen Zámbó Sándor megsérült, később különleges lövőtechnikája és hajszálpontos indításai a legnagyobbak közé emelték.
– Mivel kissrác koromban a kertvárosi grundon reggel hattól este nyolcig gyakoroltam, az ott begyakorolt technikákból később jól megéltem.
Bizony, a labda magázta Andrást, aki csodás élménynek tartja azt az időszakot, amikor Bene Ferencékkel zsinórban hét magyar bajnokságot nyert. Később a belga Lierse színeiben eltöltött két légiós idényéből félretett pénzből a Balatonnál vásárolt házat, ahol máig remekül kikapcsolódik a gyep- és sövénynyírással.
Kissé szomorú, amiért válogatott pályafutása rövidre szabatott, csupán tizenhétszer öltött nemzeti mezt. Igaz, az olasz világbajnok kapus, Dino Zoff megjegyezte a nevét, tudniillik az 1978-as argentínai vb-n 0-3-nál Tóth lőtte 11-esből a mieink szépítő gólját a 81. percben.
Azt tartja, hogy az 1986-oshoz hasonlóan azt a válogatottat is túlfavorizálták előzetesen, döntőbe várták, ám attól alaposan elmaradtak. Ezzel együtt emlékezetes pályafutás az övé, többek között a lila-fehér klasszisaként egyetlen Fradi-meccsen sem vallott szégyent.
