Az Újpesti Dózsa legendás csapatának volt a karmestere, amelynél olyan játékosok „muzsikáltak”, mint Fazekas, Bene, Dunai II. vagy éppen Zámbó. Agytrösztnek nevezték a szurkolók, a társai pedig egyszerűen Titiként emlegették a zseniális futballistát. Göröcs János tizenöt év alatt öt bajnoki címet ünnepelhetett a lila-fehérek színeiben.
– Szinte fel sem tudtam fogni 18 évesen, mibe csöppentem, hová kerültem – emlékszik vissza. – Óriási dolog volt ilyen fiatalon a legendák közé kerülni. Ráadásul még lakás is járt a leigazolásomhoz. Szerény körülmények között éltünk, egy szoba-konyhában laktunk heten. Aztán, ma is alig hiszem, szerződést kaptam a klubnál, amelynél például Szusza Ferenccel futballozhattam együtt. Nem is mertem eleinte tegezni a nagy öregeket.
A csodálatos gólvágó, Szusza Ferenc mindenki példaképe volt Újpesten. Emberként is segítette a társakat, majd később a csapattársból edző lett. Irányítása alatt Göröcs volt a jobbösszekötő, labdáival Benét és Dunait irányíthatta, ők pedig számolatlanul rugdosták a gólokat. Titi bácsi kétszeres magyar kupagyőztes, ötszörös bajnok 62 alkalommal szerepelt a válogatottban. Olimpiai bronzérmes, világbajnoki ötödik helyezett.
– Minden győzelem és valamennyi bajnoki cím emlékezetes számomra. Lehet, kinevetnek, ha azt mondom, az edzőtáborokat is nagyon szerettem. Tatára más sportág képviselőivel, világ- és Európa-bajnok versenyzőkkel mentünk, találkoztunk, kipróbáltuk egymás sportját, fogadásokat kötöttünk, és persze a tréningeket is elvégeztük becsülettel. Barátságokat kötöttünk, olyanokat, amelyek a mai napig tartanak. De sajnos sokan hiányoznak a régiek közül. Bene Feri, Várhidi Pali vagy éppen Fekete Laci már fentről figyeli a magyar focit. Remélem, onnan szebbnek tűnik a kép!
