Farkas Péter ugyanolyan veszélyes a ringben, mint a szőnyegen volt.
Bár birkózásban szerzett olimpiai aranyérmet, Farkas Péter ökölvívótudása sem elhanyagolható. Az újpesti birkózó az 1992-es barcelonai nyári játékokon lépett a dobogó tetejére, igaz, az azt követő évben nem sikerült újfent bizonyítania a szőnyegen.
– Világéletemben jóban voltam Petivel – meséli Szegő András újságíró, a küzdősportok ismert szakírója –, és amikor a számára balszerencsésen végződött 1993-as stockholmi vb után kimentem elé a reptérre, együtt búslakodtunk. Egyikünk sem értette, miként végezhetett csak az ötödik helyen.
Betértek hát a Bp. Spartacus edzőtermébe, ahol dühüket egy kiadós bokszmeccsel vezették le. Persze nem vérre ment a harc, püfölés közben viszont mindketten rájöttek: remekül megy nekik az ökölvívás. Azóta ha van idejük, hetente kétszer öklöznek.
– Két korábbi remek ökölvívó, Nagy József és Bacskai Imre irányításával tréningezünk egy kőbányai edzőteremben. Peti ugyanolyan kiismerhetetlen a ringben, mint a szőnyegen volt. Ide-oda nyaklik, képtelenség megütni, ugyanakkor hosszú karjával rendre betalál, méghozzá mindig akkor, amikor azt az ellenfél a legkevésbé várja. Felléptünk már egy Zichy Jenő utcai mulatóban is, ahol profi öklözők küzdöttek, de mi sem vallottunk szégyent – teszi hozzá büszkén Szegő.
