Rendszeres vita forrása a Forma–1-es szurkolók körében, hogy az autó teljesítménye mennyire befolyásolja a versenyző eredményességét. Kétségtelen, hogy ha domináns autó kerül egy domináns pilóta keze alá, az eredmények rendkívüliek lesznek. Íme a tíz legjobb példa.
1.MP4/2 – McLaren [1984–86]
Nem lehet vitatkozni a McLaren MP4/2 listára kerülésével. Három szezon, három versenyzői és két konstruktőri vb-cím. Alain Prost, Niki Lauda és később Keke Rosberg vezetésével a McLaren ezzel az autóval újraélte a 70-es évek sikereit. Az autó végül a 48 versenyéből 22-t nyert és két bajnok megkoronázásában játsszon szerepet: Laudáéban és Prostéban.
* * *
2.Lotus 72 [1970–75]
Nemcsak az egyik leghíresebb autó, hanem a legsikeresebb is. Jochen Rindt az első figyelemre méltó versenyző az autóban, aki négy egymást követő győzelmet aratott, mielőtt életét vesztette. Ugyanakkor a már megszerzett pontok elegendőnek bizonyultak, hogy posztumusz övé legyen a vb-cím. Fittipaldi volt az autó másik vb-t nyert pilótája, de a Lotus 1970-ben, 1972-ben és 1973-ban is megnyerte a konstruktőri címet. 20 győzelem és 39 pódium az összesített rekordja egy autónak, amelyet annyian szerettek.
* * *
3.250F – Maserati [1954–60]
Lehet, hogy nem a legdominánsabb autó ebben a listában, de hosszú élettartama lenyűgöző. 1954-ben debütált, és Juan Manuel Fangio vezetésével megnyerte az első két versenyt. Aztán Fangio a Mercedeshez igazolt, de további győzelmek következtek, mivel Stirling Moss 1956-ban megnyerte a Monacói GP-t és az Olasz GP-t. Fangio 1957-ben visszatért a 250F volánja mögé és a hét verseny közül haton dobogós lett, amivel megnyerte a világbajnokságot
* * *
4.500 – Ferrari [1952–53]
Az autó szinte két egész szezonban ment anélkül, hogy elvesztett volna egyetlen versenyt is. Az autó 14 versenyből 14-et nyert, mielőtt Juan Manuel Fangio visszatért, és megszakította a sorozatot. Ez a hihetetlen teljesítmény tette lehetővé Alberto Ascari számára, hogy két világbajnokságot nyerjen, és sorozatban kilenc versenyen győzzön.
* * *
5.MP4/4 – McLaren [1988]
1988-ban 16 versenyből 15-et nyert meg, és 16-ból 15 pole pozíciót szerzett. Bizonyára az Ayrton Senna, Alain Prost duó is segítette az ügyet, de az autó önmagában is lenyűgöző volt. A 199 konstruktőri pont nem tűnik óriási számnak a maiakhoz képest, de ha beleszámítjuk, hogy a pontozás akkoriban teljesen más volt – a győzelemért is csak 9 pont járt –, akkor a 199 már elismerés-re méltó.
* * *
6.RB9 – Red Bull [2013]
A Red Bull 2010 és 2013 között egymás után négyszer nyerte meg a konstruktőri világbajnokságot, vagyis az osztrák csapat uralta ezt az időszakot. Bár az RB7 is 650 pontot gyűjtött 2011-ben, mégis a 2013-as RB9-et tartják többre, miután Sebastian Vettel ezzel a versenyek 68 százalékát nyerte meg a szezonban, az utolsó kilencet egyhuzamban.
* * *
7.W07 Hybrid – Mercedes [2016]
2014-ben és 2015-ben a Mercedes rendkívül könnyedén megszerezte a konstruktőri címet, mindkét évben meghaladta a 700 pontot (701, illetve 703). Úgy tűnt, ettől nagyobb dominanciát elképzelni sem lehet, aztán jött a W07 és 765 pontot gyűjtött. A Brackley-bázisú csapat a 21 versenyből 19-et nyert. Hihetetlen, de az időmérőn elért eredmények még jobbak voltak, hiszen a monacói kivételével mindig megszerezték az első rajtkockát.
* * *
8.F2004 – Ferrari [2004–05]
Milyen versenygép követhet egy olyan sikeres autót, mint az F2002? Nagyon egyszerű: az F2004. A monacói kiesés kivételével Michael Schumacher a szezon első 13 versenye közül 12-t behúzott. Rubens Barrichello a lehető legjobb módon támogatta őt, két győzelmet ért el, mellette pedig 12 dobogós helyezést.
* * *
9.F2002 – Ferrari [2002–03]
Az F2002 2002-ben minden versenyt megnyert, kivéve a monacóit. Michael Schumacher és Rubens Barichello kilencszer zárt az első és második helyen. Az autó annyira jó volt, hogy versenyképes maradt a 2003-as szezon elejére is, és Schumacherrel nyert a 2003-as San Marinó-i GP-n. Minden idők egyik legjobb Ferrarija volt ez.
* * *
10.FW14 – Williams [1991–92]
Az 1991-ben debütált autó gyengén kezdte a szezont, mind Nigel Mansell, mind pedig Riccardo Patrese háromszor esett ki az első négy futamon, a csapat viszont megfordította a helyzetet, és végül a 2. helyen zárta a bajnokságot. 1992-ben a frissített FW14B-vel viszont már meg sem állt az első helyig, Mansell már augusztusban ünnepelhette a címet, és a csapat 164 ponttal zárt.
